A megyei játékvezetők kalandos élete

Szerző: Diákszemmel

Vajon hogyan éli meg a meccset az ember a síp túloldaláról?

Kellemes őszi délután, enyhe szélben stoplik kopogása hallatszik a focipályára kivezető játékoskijáró betonfelületén. Vígan szotyizó, iszogató szurkolók a tegnapi kocsmai élményeiket mesélik egymásnak, miközben a játékosok felállnak a kezdőkörhöz. Nagy kurjantás, majd kézfogás. A pénzfeldobást követően a játékvezető a szájához emeli a sípot, és elkezdődik a mérkőzés. Elég hozzá néhány perc, elborul az ég a sporttárs felett, és felhangzik az első hozzá szóló, dicsőítő mondat: MA TE VAGY FEKETÉBEN, HOLNAP ANYÁD LESZ! És itt kezdődik a buli…

De ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük meg hogyan is néz ki a labdarúgó játékvezető meccshétvégéje. Megyei szinten a játékvezetők általában szerda-csütörtök tájékán kapják meg a küldést hétvégére, így van néhány napjuk készülődni a meccsre. Mindenki másként készül az összecsapásra, egészen a „pontleszarom kik ezek”-től, a „megtanulom az anyja nevét is, hátha hazudik” kategóriáig.

Meccsnap

Elérkezik a nagy nap, a megyehármas szuperrangadó, a Piripócs-Zalarottyantó mérkőzés. Indulás a találkozóhelyre, ahonnan természetesen az autós játékvezető tíz percet késik a rokkant Opeljével, mert miért ne. Az autóban esik néhány szó a mérkőzésről is, de gyakoribb a vicces sztorik mesélése, és a többi spori kifigurázása. Begurul az autó a pálya melletti parkolóba, és a játékvezetői hármas elindul az öltöző felé. Itt még mindenki barát, mindenki örül nekik, néhány helyen még a meccs utáni vacsira is meginvitálják a társaságot. Ezt azonban mindenki tudja, hogy ez csak akkor érvényes, ha nyer a hazai. Megtörténik a jegyzőkönyvírás, igazoltatás, és el is indulnak a pálya felé.

Csak legyen már vége…

Ezzel pedig már el is érkeztünk a bevezetésben említett bulihoz. Egy adrenalinfüggő még lehet, hogy élvezné is, de a játékvezetők nagy többsége nem örül annak az emócióaszteroidának, amit egy meccsen le kell nyelnie. Igazából úgy vezetni, hogy mindenkinek jó legyen, nem lehet. Több verzió, úgymond túlélési terv áll a spori kezében. Ha a szabályok szerint vezeti, ahogy a nagykönyvben meg van írva, általában „lejön” a meccs, de mindkét csapat utálja a végére. A legegyszerűbb és legkényelmesebb, ha megdönti kicsit a pályát, és a hazaiak javára kicsit puhábban vezeti a meccset. Így csak az egyik csapat utálja, és a vacsorából is jut. Azonban mondhat bárki bármit, mindenkinek volt már olyan, amikor egy meccs kegyetlenül kicsúszott a kezei közül. Ekkor jön az a korábban említett aszteroida, ami annyi oldalról csapódik az emberre, hogy mindet lereagálni nem lehet. A szurkolók, a játékosok, az edzők szebbnél szebb népköltészeti remekművekkel küldik melegebb éghajlatra a bent már így is épp eléggé izzadó sporttársat. Ha a lapok és sípszavak rengetegéből végre ki tud lábalni, és véget ér a mérkőzés, spuri az öltözőbe, mielőtt valaki megtalál pár kedves szóval.

Meccs után 

Ha nem fajult el nagyon a dolog, akkor nem kell megvárni, hogy kiürüljön a létesítmény, és a jegyzőkönyv megírása után lehet is menni haza. Visszaúton még természetesen lecsúszik pár kör,  mivel a szegény porzó gyomrú hősök egészen eddig egy kortyot sem ihattak. Ezután jó hangulatban, énekelve telik az út hazafelé.

BVA

(kép forrása: vaol.hu)

Hozzászólások

Szerző: Diákszemmel