Akik a legfontosabbak…

Szerző: Diákszemmel

Amíg ki nem lépünk a szülői házból, semmi sem számít, az élet örökké tart. A lehetőségek korlátlanok, bármire képesek vagyunk, álmaink vannak. Aztán közbeszól az élet. Egy balszerencsés nap, egy kisiklás vagy valami más…

Múlt hét pénteken megkaptuk azt a gyomorba rúgást, hogy nem tart minden örökké. Akik ott életüket vesztették olyanok voltak, mint mi. Ő volt az, akivel jövő hétre randit beszéltél meg, ha visszaért a síelésből. A másik társával akartad megnézni az új filmet a moziban. Neki pedig az osztálytársa volt, akit éppen pár napja hívtál meg a szülinapi bulidba. Nekik terveik és álmaik voltak, pont, mint neked és nekem.

Akik pedig hazajöttek…  képes lennél úgy folytatni mindent, hogy tudod, akár te is ott maradhattál volna. Vagy azon gondolkodnál, hogy ki dönti mindezt el, ki élhet és ki nem. Miért kell, miért kellett így történnie? Amikor leérettségiznek és tablót készítenek, vajon hányan lesznek rajta? És kiteszik-e a boltok kirakatába vagy inkább eldugják a padlásra, mint ahogy egy régi rossz emléket próbálsz elfelejteni elalvás előtt? Mikor fognak elfakulni az elhunytak arcai? Valószínűleg soha. Ahogy a lángnyelvek mardosása is egy életre megmarad mindenkiben.

És a szülők? Hiszen pont ettől féltek a világon a legjobban. A gyermekük, akit hosszú éveken keresztül minden nap féltettek, vigyáztak rájuk, most tehetetlenül gubbasztanak a telefon mellett, hátha mégis…talán ő nem…nem lehet, hogy ő is… Nekik Ő volt a minden. Ő volt.

Amikor kis általános iskolásként felszálltam a csapatbuszra, bele se gondoltam, hogy mit gondolhat anyukám, hogy félthetnek szüleim.  Nem gondolunk bele, hogy mi lenne szeretteinkkel, ha mi már nem lennénk. És ez így talán rendjén is van, hiszen az élet nem állhat az elmúlástól való félelemből, mert akkor az nem élet. Ezért gondolom úgy, hogy minden napot ki kell használni arra, hogy éljünk. Úgy érzem és ebben a szinyeisek tragédiája is megerősít, hogy a lehetőségeket elengedni bűn. Lehetőséget arra, hogy kimutassuk a családunknak, a hozzánk közel állóknak, hogy mit jelentenek nekünk.

Hozzászólások

Szerző: Diákszemmel