A lovaglás ismeretlen előnyei

Szerző: Diákszemmel

Fogadjunk, hogy sok lány (és titkon fiú is) szeretett volna kiskorában pónit. Van, aki hercegnőset, más cowboyosat vagy középkori lovagosat akart játszani. A legtöbb ilyen álom romokba dőlt, amikor a karácsonyfa alatt nem volt ott az áhított lovacska, vagy éppen egy plüssel helyettesítették. Akik azonban szerencsésebbek voltak, azokat szüleik beíratták egy közeli lovastanyán pár lovaglóleckére.

Mi lehet ezeknek az óráknak az előnye a gyerekekre nézve?

Először is fontos definiálni, mit is jelent a lovaglás. A lovaglás nem csak lovon ülés, annál sokkal több. Ha igazán igényes helyre jár az ember lovagolni, a ló lovaglásra való felkészítését is ő fogja végezni – megfelelő kortól. Ebbe beletartozik a ló lepucolása, felnyergelése, a paták kitisztítása, majd edzés után a lenyergelés és a rendrakás, valamint ha saját vagy bérelt lóról van szó, nem ritka eset az almozás és az etetés se. Ez mind-mind a lovaglás fogalmához tartozik. Érdemes hozzátenni, hogy a kezdő szinttől maga az edzés is komoly izommunkával jár.

Az előnyök közül legelőször a természet- és állatszeretetet lehet megemlíteni. Egy lovas sokkal szívesebben mozdul majd ki a szabad levegőre, mint „rendes”, nem lovas társa. A friss levegő és a napsütés pedig magától értetődően nem rossz dolog. Ehhez hozzá tartozik a mozgás szeretete. Előnyös lehet, ha az illető már kiskorában megszereti a mozgást, hiszen így az iskolai testnevelésórák se fognak akkora kihívást jelenteni. Mindezek mellett a fizikai erőnlétük is javulni fog.

Felelősség és alázat

Ami már kicsit kevésbé ismert: a kitartás, a felelősség és az alázat. Hogy miért kevésbé ismert? Sokan azt hiszik, hogy ez a sport csak abból áll, hogy a lovas csak ül a ló hátán, és semmilyen érdemi munkát végez. Azonban létezik egy alapszabály, amelyet általában csak a szakmabeliek ismernek: mindig a lovas a hibás! Tehát, ha valami nem sikerül, baleset történik, alap esetben mindig a lovast kell okolni, sosem a lovat. Ez a felfogás beleneveli az emberbe a fent említett tulajdonságokat.

Ki kell tartani, hiszen a ló nem fogja magától átugrani az akadályt, és az alakzatot se fogja kilovagolni. A siker nem jön egyik napról a másikra, hiszen Rómát sem egy nap alatt építették, de a hónapokon át tartó kemény munka létrehozhat egy igazi bajnokot, de addig nagyon sok kudarcon, csalódáson és hibán kell átesni. A lovaglás szerelmesei pedig magáért a sportért folytatják, nem adják fel. Ki kell tartani.

pexels-photo-93489

Felelősséget kell vállalni az állat és a saját épségéért. A lovas irányít, ő adja a segítségeket és a jelzéseket. Ez visszavezethető a fenti szabályra, de természetesen nem kell megijedni, senki nem fog minket leszidni, ha leesünk.

Alázattal kell fordulni a ló felé, hiszen a ló az igazi tanítómester. Az alázat kialakulásához az is hozzátartozik, hogy van, amikor a ló után ki kell almozni, meg kell etetni, tehát fizikai munkát kell végezni annak érdekében, hogy a lóra felülhessünk. Ez mindenkit megtanít arra, hogy a lovaglásra és az azzal járó sikerélményekre alázattal gondoljon, mivel ott motoszkál benne az, hogy mégis mennyi befektetett munka volt a pár perc dicsőségben.

Segít a lovak szeretete

Természetesen, ha otthon is van lehetőség lovat tartani, és pályát biztosítani a lovaglásra, akkor sokkal kényelmesebb, ha közelebb van a ló. De mit lehet tenni, ha ez nem megoldható, és lovasiskolába kell beiratkozni? Sajnos ki kell mozdulni az otthon biztonságából, és emberek közé merészkedni. Habár sokaknak ez nem nagy probléma, vannak, akiknek ez is nagy lépés, és ebben segít a lovak szeretete. Tehát kint vagyunk. Ezután ismerkedni kell a lovon kívül az edzővel vagy oktatóval, és a társainkkal. Rengeteg sikertörténetről lehet hallani külföldön és kis hazánkban is lovastáborokban köttetett örök barátságokról. De nem is szükségeltetik a lovastábor, egyszerűen lovasiskolába járni önmagában is remek lehetőséget ad a barátkozásra és a szocializálódásra. Valószínű, hogy nem barátkozni fogunk a lovardába járni, de ez is egy olyan előny, amelyet a legtöbb ember egyszerűen kihagyna.

És végül, de nem utolsó sorban, a csapatmunka. Sokan elfelejtik, hogy a lovaglás milyen csapatmunka. A ló egy érző, lélegző lény, amely saját tudattal rendelkezik. Nem hasonlítható egy futball-labdához, de még egy motorhoz vagy egy autóhoz sem. A lovasnak meg kell tanulnia csapatban dolgozni, együttműködni a társával, akár azzal, akit épp aznapra „megkapott”, vagy akár a sajátjával. Ez az, ami a sport szívét-lelkét adja. Az a különleges érzés, amikor sok óra munka után végre pontosan sikerül összhangba jönnötök a partnereddel, és szinte fizikai kapcsolatot érzel. Ezért jár annyi ember lovagolni, hat éves kortól akár hatvan- vagy hetvenhatig.

A lovaglás nem egyszerű sport. Nem könnyű, és sose lesz az. De az évek során több millió embert ejtett rabul, akár hobbi, akár versenysport szintjén. A fent említett előnyök miatt, de már csak a móka kedvéért is mindenkinek ajánlanám, hogy adjon neki egy próbát, hiszen ez egy olyan fergeteges dolog, olyan szenvedélyt kelthet, amelyre semelyik másik sport nem képes.

Horváth Klaudia

Hozzászólások

Szerző: Diákszemmel