Menni vagy maradni?

Szerző: Diákszemmel

Mikor etikus a saját lábunkra állni?

Otthon, édes otthon, vagy ki a nagyvilágba? Mi az oka annak, hogy az Y-generáció jóval tovább marad a szüleivel, és mi ennek az előnye, illetve hátránya. Vagy mégis jobban megéri menni?

Mind különbözünk a szüleinktől, pont úgy, ahogy ők is különböznek a nagyszüleinktől. Ám régebben ez a különbség sokkal kisebb volt, mint manapság. A középkorban a gyermekekből fiatalon szülők lettek, viszont ez a szokás a huszadik században, főleg a világháborúk után gyökeres fordulatot vett. A ’40-es és ’50-es évek „baby boomer”-jei még a szüleik értékeit vitték tovább. Az utánuk következő, úgynevezett „hippi” vagy X- generáció a szabadelvűség híve volt, és a felelősségeiket nagy ívben elkerülték. Egy teljesen új időszak jelent meg az ember életében, és az Y-generáció érkezett el oda, hogy a munka- és a gyerekvállalás jóval kitolódott, a húszas évekről a harmincasokra. Sokan később költöznek el otthonról, később függetlenednek a szüleiktől, és kezdik el a saját életüket. Vajon mi lehet ennek az oka?

A hetvenes években még bőven elég volt egy fizetés is, hogy egy családot el lehessen tartani, tehát a nők kétharmada otthon maradt háziasszonyként. Azonban amikor megjelent a felhasználóbarát fogamzásgátló, a nők szinte elözönlötték a munkaerőpiacot. Ez egy újfajta szabadságot jelentett, a huszonévesek később vállaltak gyermeket, és inkább a karrierépítésre fókuszáltak. Ez a jelenség hozta meg azt a kulturális váltást, amiről szó van.

 

pexels-photo-29748

Otthon, édes otthon

Természetesen mindnyájunknak ijesztő kilépni a való életbe, munkát vállalni. A szülők óvó karjai és figyelme, anyagi és érzelmi támogatása olyan biztonságot nyújt, amelyet sokáig igénylünk, és még annál is tovább szeretnénk megtartani. Például nem kell munkát vállalnod, hogy fizesd a tandíjat és a rezsit, a lakbért, a számlát vagy akár csak a bérletet. Nem kell a munkatársakkal és a főnökkel problémázni és aggódnod miattuk. Ezek miatt sokan vélekednek úgy, hogy így a felsőoktatásban is könnyebb helyt állni, mivel teljes energiáddal a tanulmányaidra koncentrálhatsz. Tehát röviden összefoglalva, a pozitívumok: anyagi és érzelmi stabilitás, biztonság, kényelem, könnyebbség az egyetemnél. De lássuk a negatívumokat.

Ha végigolvassuk a fentieket, úgy tűnhet, hogy amíg otthon élünk a szüleinkkel, a tinédzserkorunk kitolódik pár évvel a húszas évekre. Ennél jobban nem lehetne összefoglalni, hogy mik a „maradás” negatívumai, azonban kifejtve is érdemes átrágódni rajtuk. Fontos előre leszögezni, hogy a kisgyermekkor után a következő (és utolsó) nagy fejlődési időszak a húszas évek, pszichológiai szempontból. Azzal, hogy otthon maradsz és a szüleid továbbra is gondoskodnak rólad, nem alakul ki az a szükséges önállóság és függetlenség, valamint felelősségtudat, amire egy jól funkcionáló felnőttnek szüksége van. Ezen felül ez a szülőkre is plusz terhet rak, hiszen egy ilyen korú embernek több szükséglete is van a meleg étel-fürdővíz-ágyikó plusz Barbie baba kombinációnál. Ide sorolhatjuk a bérletet, a mobiltelefont, az internet-hozzáférést, az új és divatos ruhákat, és a többi. Ezzel együtt megszokott jelenség, hogy ilyenkor a maradó legfeljebb diákmunkát végez – elég sokáig. Ide értendő a szórólap-osztogatás, az éttermi kiszolgáló, a kutyasétáltató és a bébiszitter. Ezek a tizenéveseknél általában a szakmai tapasztalatot és a munkára való hajlandóságot jelzi a potenciális munkaadóknál, de huszonéves korban már igen aggasztó lehet a valódi munkatapasztalatokkal nem rendelkező önéletrajz.

Ki a nagyvilágba

Nyilvánvalóan sok minden, ami hátrány a maradásnál, a költözésnél előny, és fordítva.  De mégis, vannak olyan dolgok, amelyeket muszáj megemlíteni az előnyök között. Ilyen például az, hogy aki már elköltözött, az könnyebben megtanulja beosztani a pénzét, mert muszáj lesz. Itt nincs „anyu légyszi segíts ki, mert nincs pénzem kajára”, vagy „apu, kaphatok egy kis pénzt egy új cipőre?”. Ha szeretnél a hó végén is enni, muszáj lesz spórolni, ha szeretnél egy új ruhát. Ezt felnőttként így is-úgyis meg kell tanulnod, miért ne tennéd korábban? Ez az anyagi függetlenedés segíthet akkor is, ha munkát keresel. A fent említett példával élnék: kit vennél fel szívesebben két 25 éves közül, azt, aki még a szüleivel él, vagy akinek már saját háztartása van? És ebben a háztartásban az a legjobb sokak számára, hogy összeköltözhetnek a párjukkal vagy akár a barátaikkal. Így csökkennek az egy főre jutó költségek, és persze az egész egy hatalmas buli, amibe bárki szívesen belevágna!

Sajnos azonban ez olyan kötelezettségekkel jár, amelybe sokan nem gondolnak bele. Ha valakivel összeköltözöl, akkor valamilyen szinten felelőssé váltok egymásért, és elve sokkal nagyobb az esély a kettőtök közötti konfliktusra. Valamint ilyen élethelyzetben (lakótársakkal vagy akár nélkülük) muszáj megkomolyodni. Nem lehet elviccelni a határidőket, azt, hogy vécépapírt kell venni, és hogy főzni kell, mert anyuci nem fogja megcsinálni. És anyuciról beszélve: a honvágy. Aki nagyon „szülős”, annak igen nehéz lesz elszakadni a családi tűzhely melegétől. Sokszor rád fog törni a honvágy, és az érzés, hogy csak szeretnéd megölelni a szüleidet, de ez sajnos nem lesz olyan könnyű, ha már külön élsz, főleg, ha egy másik városban is.

Olvasnivaló

Ha érdekel ez a téma, és beszélsz angolul, mindenképp érdemes lenne beleolvasnod Meg Jay: The Defining Decade című könyvébe. Habár angolul van, nagyon érthető a nyelvezete, és nyelvtanulóknak is ideális lehet. Mindemellett rendkívül motiváló, szinte sürget, hogy elkezdjük élni a saját felnőtt életünket. Érződik rajta, hogy nem egy szakkönyv, de nem is önsegítő. Valahol a kettő között van, és ha valaki tényleg komolyan veszi, nagyon sokat segíthet és alakíthat.

Tehát, ez a vége. Láthattad az okokat, az előnyöket és a hátrányokat, sőt még egy kis könyvajánlót is kaptál. Innentől előtted van a döntés, hogy te mégis mit szeretnél kezdeni. Menni, vagy maradni? Természetesen nem csak a te döntésed, fontos, hogy megfelelő anyagi háttérrel rendelkezz, mielőtt ebbe belevágsz. Én azonban mindenképpen ajánlom, hogy vágjatok bele. Keressétek a lehetőségeket, lépjetek ki a komfortzónátokból! Igen, nehéz lesz, szenvedni kell, hiányozni fog a kényelem, de cserébe egy olyan szintű szabadságnak lehetsz a részese, amelyről eddig csak álmodtál.

Horváth Klaudia

Hozzászólások

Szerző: Diákszemmel