Miért a legboldogabb emberek lesznek a legtöbben öngyilkosok?

Szerző: Diákszemmel

Érdekes képet festett a dán társadalomról Dorthe Nors, a magyarul is megjelent Tükör, index, kuplung szerzője hétvégén a Margó Irodalmi Fesztiválon.

A Man Booker-díj shortlistjére került regény dán szerzője a Margón vendégeskedett, ahol D. Tóth Kriszta kérdezte a könyvről, a dán társadalomról, a népszerű hygge-ről, és az írásról. Miközben tudjuk, hogy a dánok a világ legboldogabb emberei – mindenféle statisztika szerint -, addig az írónő szerint emögött egy erős kontroll áll, ez pedig a sokat emlegetett hygge.

A hygge definíció szerint: a pillanat megélése, az együttlét öröme, az összetartozás élménye. A melegség, a biztonság, az otthonosság, a védettség érzése. Lényege, hogy összhangba kerüljünk önmagunkkal, és jóleső érzés töltsön el bennünket a környezetünkkel kapcsolatban.

A gyakorlatban Nors szerint azonban arról van szó, hogy a dánok már-már hallani sem akarnak a másik ember nyűgösségéről, rossz kedvéről, felteszik a kezüket: “de hát hol marad a hygge?”. Nem illik megbolygatni azt. Ez magyarázza szerinte, hogy a dánok még egy listán elsők: náluk a legmagasabb az öngyilkosságok aránya.

De nem ez volt az egyetlen kritika, amit a saját társadalmával kapcsolatban megfogalmazott az írónő. Beszélt arról is, hogy ugyan csak 24 órát töltött Magyarországon, már több interjút is adott, és az a tapasztalata, hogy nálunk most sokkal tudatosabbak a nők a női szerepekkel kapcsolatban, mint Dániában, ezt már a kérdésfeltevésekből is meg tudta állapítani.

Mint mondja, Dániában eluralkodott egy olyan közhangulat, mely szerint mivel a skandináv országok élen járnak a női egyenjogúságban, ezért a nők most már ne is nagyon elégedetlenkedjenek például azért, mert a női fizetések azonos pozícióban még mindig alacsonyabbak, mint a férfiaké, mert nekik még így is jobb a helyzetük, mint a világ többi táján.

Miközben regényének főhőse, a negyvenes férjezetlen és gyermektelen nő a valóságban még mindig kudarcként definiálódik. Olyan nő, aki nem töltötte be a szerepét. Beszélt arról, hogy mindez a nyomás és az illedelmességre való kényszer teszi a mai napig lehetetlenné a nők számára, hogy nemet mondjanak társas helyzetekben.

A regény központi motívuma az autóvezetés: a főhősnő vezetni tanul, de nem tud sebességet váltani. Amint végre összeszedi a bátorságát, és beolvas a pökhendi oktatónak, leváltja őt: vagyis nemet mond, sikerül sebességet váltania.

A másik központi motívum a könyvben a városba költözés: Európa minden országára jellemző, hogy a fiatalok, ha el akarnak helyezkedni, ha karriert akarnak építeni, akkor a városba kell költözniük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki boldog ebben a városi életmódban. Van, aki ugyanúgy visszavágyik az otthonába, abba a világba, ahonnan származik.

Ennek a hatása a boldogságérzetre, a jól létre valami olyasmi, amivel még messze nem foglalkozunk eleget, pedig nagyon kemény kérdése a jelenünknek. Azt már csak én fűzöm hozzá, hogy milyen különösen abszurd probléma ez abban a világban, ahol szinte minden feladat elvégezhető lenne távmunkában, ahol az internet segítségével már sokkal kevésbé kellene helyhez kötöttnek lennünk.

A képek forrása a Margó Facebook-oldala.

Hozzászólások

Szerző: Diákszemmel