Miért jó a vizsgaidőszak? 6 ok, amire sosem gondoltál volna

Szerző: Banka Csilla

Vizsgaidőszak. A mumus, amitől november vége óta minden egyetemista rettegett. Itt van, lassan a végéhez közeledik. A fáradtság és keserűség könnyei csorognak végig a diákok arcain és átkozzák a napot, amikor egyetemre jöttek. Egyesek már csak a végét várják.

De miért? Ha jellemezni kellene a vizsgaidőszakot, fogadni mernék, hogy a hallgatók 99 százaléka valami borzasztó, esetleg nyomdafestéket nem tűrő jelzőt használna. Én is így láttam. Elkezdtem azonban gondolkozni, hogy akkor mi értelme van egy ilyen fárasztó, kimerítő intézménynek, mint a vizsgázás? Meglepő, de találtam nem is 1, hanem 6 olyan dolgot, amiért a vizsgaidőszak igenis jó!

1. Szövegkiemelő és fülhallgató

Millió meg egy módszer áll rendelkezésünkre egy adott anyagrész elsajátításához. Azt gondolná az ember, hogy mire a tanulók egyetemisták lesznek, már megtalálják azt a módszertant, amely számukra a leghatékonyabb és leggyorsabb. Tapasztalataim alapján azonban ez korán sem igaz. Legtöbben nem tudjuk, hova forduljunk, hogyan kezdjünk neki a tananyagnak. A vizsgaidőszak egyik legnagyobb előnye az, hogy a gyakorlatban is kipróbálhatjuk az egyes módszereket és bizonyosságot nyerhetünk, nekünk melyik a legmegfelelőbb. Van, aki quizlet segítségével, van, aki hangosan és van, aki csak zene mellett tud tanulni. Van, akinek le kell írnia a netről szedett anyagot kézzel, hogy megtanulja és van, akinek elég csak elolvasni. Egy biztos, a vizsgaidőszak mindnyájunkat rákényszerít arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül megtaláljuk a mi módszerünk.

2. „Papa, mama, gyerekek…”

Igaz, a tanulás és a vizsgázás rengeteg időnket leköti, mégis, az tagadhatatlan, hogy ebben az egy, másfél hónapban jelentősen többet vagyunk otthon, a családunkkal, mint általában. Ez főképpen a vidékiekre vonatkozik ugyan, mint jómagam, ám a helyi egyetemisták is több időt tölthetnek így a családjukkal, mintha egész nap iskolában lennének. Ez mindenképpen pozitív dolog, hiszen ha máskor nem is, legalább a közös étkezések alkalmával látja egymást a család, van lehetőség kicsit felzárkózni, megtudni, mi történik éppen a másikkal.

3. „Mi nem mondjuk, hogy „szeretlek”, mi jegyzetet küldünk egymásnak.”

A címben idézett mondatod az elmúlt hetekben rengeteg fáradt csoporttársunk üzenőfalán és közösségi oldalon láthattuk. És milyen igaz ez a mondat! Véleményem szerint a vizsgaidőszak egyik hatalmas tanulsága, hogy megmutatja, kire lehet számítani és kire nem. A vizsgaidőszak alatt létrejött „érdekkapcsolatok” a hetek során igazi kötődéssé, barátsággá formálódhatnak. Jó érezni, hogy akármilyen szorult helyzetben van az ember, van, akire számíthat, vannak, akik szurkolnak neki a terem előtt és van, akivel meg lehet osztani az örömünk és bánatunk.

4. Olvasás, olvasás, olvasás…

Bölcsész és humán szakokon a hallgatóság egyik legmegterhelőbb feladata, hogy sikeresen elolvassa azt a töménytelen mennyiségű kötelező olvasmányt és szakirodalmat, ami a vizsgák teljesítéséhez szükséges. Tapasztalatból mondom, hogy amikor az ember a második ezer oldalhoz kezd hozzá, a motivációja hajlamos megcsappanni. Ezt a cikket írván viszont elgondolkoztam és rájöttem: szeretek olvasni. Aki ilyen típusú szakon van, mindenki szeret olvasni. A lényeg, hogy ezt ne felejtsük el, és még akkor is, mikor a szakirodalmat böngésszük, jusson eszünkbe, hogy ez jó. A vizsgaidőszak alatt rengeteg lehetőségünk van olvasni, és ez nem lenne szabad, hogy idegessé, szomorúvá tegyen minket, hiszen imádjuk.

5. A tanár is ember…

A diákság, és alapjáraton az ember is hajlamos néha saját hibáiért külső tényezőket okolni. Miért kell ezt mind megtanulni? Ennyi idő alatt, ezt hogy gondolta? Ezek a mondatok gyakran elhangzanak a folyosón, szóbelire várva, ám nem szabad elfelejtenünk, a tanár is ember, aki legtöbbször tényleg azon fáradozik, hogy nekünk, hallgatóknak jó legyen. A vizsgaidőszak lehetőséget nyújt arra, hogy megismerjük oktatóink igazi jellemét.

Igaz történet: Egy diák megbukott az első vizsgaalkalmon (megesik az ilyen…), ám a tanár azt mondta neki, vegye fel a következő és egyben utolsó vizsgaalkalmat, menni fog ez. Mikor a hallgató elmondta, hogy nem tudja felvenni a pótvizsgát, mert ütközne egy másik vizsgájával, az előadó, ahelyett, hogy egy vállrándítással elintézte volna a dolgot, azt mondta: „Vegye fel az alkalmat, úgysem tudnám addig kijavítani, jöjjön be szombaton, bejövök én is és pótolhatja a vizsgát.” Az ilyen, és ehhez hasonló történetek megmelengetik a hallgatók szívét, és ebben a másfél hónapban sok ilyen esetről hallhattunk.

6. Siker, megnyugvás

Négy órás alvások, egymillió motivációs videó és kétszáz idegösszeroppanás után eljön az a pillanat, mikor kilépünk a terem ajtaján, a szabadság szele megcsapja az orcánk: végeztünk. A vizsgaidőszak legjobb pillanata mégiscsak a vége, amikor visszanézve büszkék lehetünk magunkra; kisebb nagyobb bökkenőkkel ugyan, de megcsináltuk. Az a jóleső érzés, ami akkor szabadul fel bennünk, amikor tudatosul; igenis, megérte tanulni, megérte mindent beleadni. Ha másért nem, ezért mindenképpen megéri vizsgázni.

Hozzászólások

Szerző: Banka Csilla