Észtország – Avinurme – Tudulinna – Iisaku

Szerző: Badinszky Eszter

Nehéz nap elé néztünk. Három város egy nap alatt. Már belegondolni is fárasztó volt mi vár ránk a mai nap folyamán.

Első állomásként Avinurmébe látogattunk el egy kis templomhoz és múzeumhoz. Kevés gyerek van, aki szeret múzeumokba járni, hát mi is ezek közé tartozunk sajnos, de ezt a múzeumot még se bánta meg egyikünk se. Igazi kézzel készített fából font kosarakkal volt tele a múzeum, és a körbevezetés végén mi magunk is csinálhattunk magunknak egy kosarat, ami igaz, nem a legegyszerűbb dolog volt amit valaha csináltunk, de többé kevésbé sikerült minnyájunknak.

Következő utunk Tudulinnába vezetett, ahol ellátogattunk egy vízgáthoz. Igen, tudom, nem hangzik a legizgalmasabb dolognak, de az a látvány ami ott a szemünk elé terült, csodálatos volt. Csak a víz hangját lehetett hallani, mindenütt fák vettek körül bennünket, sütött a nap, kell is ennél több egy jó kiránduláshoz?

Voltatok már úgy, hogy megláttatok egy magas építményt és úgy éreztétek muszáj rá felmásznotok? Hát én igen. Egészen addig éreztem ezt, még fel nem másztam a feléig, és visszafordultam, annyira instabil volt az egész kilátónak nevezett fából készült építmény. 25 méter magas. Nem sokkal azután, hogy én visszafordultam és inkább lejöttem mesélte nekem az egyik turista aki ott volt, hogy már többször összeomlott és újraépítették egy egy nagyobb szél miatt. Igazán biztatónak hangzott. HA ezt tudtam volna, lehet el se indulok fel harmincadik embernek, hanem inkább lenn megvárok mindenkit.

Fura érzés mikor állsz egy tó parton és ha átnézel a túloldalra már egy teljesen másik országot látsz. Álltam csak és néztem ahogy az orosz zászló lobok a túlparton. Igen. Én álltam Észtországban és szemben velem Oroszország. Viccelődtünk, hogy nem e úszunk át, de sajnos a víz hőmérséklete nem igazán tette lehetővé a dolgot.

Iisaku. Kötelező látvány mindenkinek aki valaha is Észtországban jár. Hogy miért? Ellátogattunk egy női ortodox templomba. Azaz nem is egy templomba, egy külön világba. Egy külön kis „városkát„ építettek fel maguknak Iisaku városán belül. Egy elszigetelt környezetben élnek, mindent maguknak csinálnak, nem kapnak fizetést, pedig reggeltől estig dolgoznak. A legnagyobb meglepődés számomra mégis az volt, mikor 7 éves kislányok fogócskáztak ott a kertben. Már ilyen fiatalon. Teljes ledöbbenés volt bennem, de csodálatos volt megismerni egy ennyire sokszínű és különböző kultúrát.

A nap zárásaként pedig, elmentünk egy másik kis tóhoz grillezni. Ahhoz képest, hogy meleg volt az idő, a tó nagyon vastagon be volt fagyva, amit nem hagyhattunk ki, hogy ne teszteljünk le saját bőrünkön. Nap végére jól elfáradtunk, de nagyon szép helyeket járhattunk ma be.

Hozzászólások

Szerző: Badinszky Eszter