„Azt hiszem, társaságot kaptunk” – hangzott el minden gagyi akciófilmben egyszer. De nem csak mondatokból tudunk ilyen vicces gyűjteményt összeállítani, hanem tipikus karakterekből, jelenetekből, amit valamiért mindig ugyanúgy ábrázolnak.

„Hello, én egy alien vagyok. Azért jöttem, hogy elfoglaljam a Földet. És amikor azt mondom, Földet, az alatt az USA-t értem.””

„Hello, én egy technikai szakember vagyok a rendőrségen. Villám sebességgel átlátom a biztonsági kamerák felvételeit, és mindig be tudok zoomolni úgy, hogy látszódjon a gyilkos tükröződése az áldozat gyűrűjében. Mindezt úgy teszem, hogy iszonyú erővel gépelek a billentyűzeten, én soha nem nyomok entert.”

„Hello, én egy tech-geek vagyok. Bármilyen számítógépes rendszerbe be tudok törni, ha random billentyűkombinációkat ütök nagyon-nagyon gyorsan, majd pedig felkiáltok: „benn vagyok”. Mindezt úgy csinálom, hogy közben zöld kódrészletek tükröződnek a arcomon.”

„Hello, én vagyok a stréber, nem népszerű lány az iskolában. Sosem fogsz észrevenni, de ha mégis ezt tennéd, akkor onnan ismersz meg, hogy szemüveget viselek és fel van kötve a hajam. Senki nem is lát, egészen addig, amíg néhányan a népszerű lányok közül úgy nem döntenek, hogy jófejek lesznek: leveszik a szemüvegem, kiengedik a hajam, és tesznek rám egy egészen diszkrét sminket. Ekkor én leszek a legszebb, és mindenki ámuldozik.”

„Hello, én egy kertvárosi anyuka vagyok, a film a gyerekeimről szól. Minden reggel négyfogásos reggelit készítek legalább kétszer annyi főre, mint amennyien vagyunk. Reggel a családból mindenki rohanva ül le az asztalhoz, beleharap kettőt a pirítósba, megiszik egy pohár narancslevet, és sietve távozik. Hogy hova kerül az a rengeteg étel, amit odapakoltam? Vajon az egészet kidobom? Senki nem tudja.”

„Hello, én egy tanár vagyok. A tananyag legfontosabb részéhez mindig épp a kicsengetés pillanatában érek el. Aztán a távozóban lévő osztály után igyekszem kiabálni, hogy mi is volt a házi, vagy mi lesz a dolgozat.”

„Hello, egy terhes nő vagyok. A magzatvizem óriási lendülettel a legalkalmatlanabb pillanatban folyik el, amikoris azonnal érzem az első, és nagyon fájdalmas összehúzódást. Nem sokkal később megszülök egy három hónapos gyereket.”

„Hello, én egy bevásárlótáska vagyok. Mindig van bennem egy bagett, és mindig barna papírból készülök, aminek nincs füle.”

„Hello, én az Eiffel torony vagyok. A jelek szerint Párizs minden egyes ablakából látszom.”

„Hello, én egy katona vagyok. Nem látsz belőlem semmit a filmben mindaddig, amíg a radar előtt állva azt nem mondom: „Uram, ezt látnia kell”. Majd soha többet nem is látsz újra.”

Kiemelt kép forrás: Taste of cinema
Forrás: BoredPanda