Szappanopera Diákszemmel módra. Ha eleged van a kötelezőkből, ha rongyosra olvastad a jegyzeteidet és végre egy kis kikapcsolódásra vágysz, akkor ess neki Bakonyvári Barbi novellájának. Folytatásos lesz a sztori, ez itt az első rész.

ANAMNÉZIS – A SHOW

1. FEJEZET

Brenda nagyot nyelt. Száraz volt a torka… nem érzett szomjúságot, de tudta, hogy ha most kiszáradt, végig össze fog tapadni a szája, és furcsán kaffogó lesz a hangja, amikor beszélni kezd. Inni kéne… de hol van itt víz? Nem látott sehol egy istenverte víztartályt. Pedig itt igazán fel lehetnének készülve erre… meg sem próbált lekászálódni a pohárszékből, amiből egyébként is csak leugrani tudott volna, tűsarkúban pedig nem akarta megkockáztatni. Egyébként is úgy tűnt, hogy a sminkes még nem végzett, noha ezt még véletlenül sem közölte volna egy szóval sem. De pár tükörrel odébb pacsmagolt valamit egy szivaccsal… Brenda gyomra hirtelen megint összerándult. Mi a fenét művel itt? Igazából pontosan tudja, mit művel, ő nem egy szerencsétlen, nem egy áldozat, sőt! Ezért küzdött, ezért dolgozik hónapok óta, ő csinálta meg magának az egészet. Akkor meg mi ez a borzalmas idegesség? Az egész élete megváltozik, valószínűleg csak ennyi.

A sminkes visszatért egy nagy púderes dobozzal, alapozóval és pirosítóval. Brenda elsöpörte hosszú haját az arcából, különösen a szája körül, mert a rúzsba úgyis beletapadna. A sminkes elkezdte felvinni az alapozót, egy vastag, dús ecsettel. Brenda a szeme sarkából nézte magát a tükörben, mert félig a lány felé kellett fordulnia. Az nem volt kétséges, hogy jól néz ki. Csuklóját az arca elé emelte, úgy nézett az órájára. Ez hamarosan már Rolex lesz…

Huszonöt perc van hátra, az gyakorlatilag semmire nem elég. Még mikroportot is kell kapnia, és még vele is beszélnie kell… muszáj. Nem találkozhatnak ott élesben először… Tök mindegy, tud beszélni, mindig is jól adta el magát, ő nem egy Bridget Jones. Ha már ott fog ülni, a kamera előtt, minden idegessége elszáll és élvezni fogja az egészet. A sminkes már a szájával volt elfoglalva, ezek szerint lassan kész van… 10.000 dollár… erre kell gondolni.

A sminkessel elégedetten mosolyogtak egymásra. Még egyszer belenézett a tükörbe, kicsit megdobálta a haját, aztán lekászálódott a pohárszékből. Muszáj valahonnan vizet szereznie… Mi van, ha elkezd köhögni? Ahogy mindig, ha nem iszik eleget. Jön az a leállíthatatlan, kényszeres köhögés, amibe úgy érzi, hogy belefullad, ha nem kap azonnal inni. Mondjuk ez már nem aktuális, régóta figyel arra, hogy rengeteg vizet igyon. Nagyon szép lesz tőle a bőre. Úgyhogy most sem mehet be ivás nélkül.

Ahogy átsétált a fodrászokhoz, az egyik asztalon észre is vett egy sereg műanyag poharat és nagy ásványvizes üveget. Két másik nő haja készült éppen, elsétált mellettük és töltött magának inni. A fodrászok rámosolyogtak miközben ivott… Nagyokat nyelve kortyolt, aztán letette a poharat és megigazította a blézerét. Oké, most már önmaga. Jó lesz, ha odasétál a színfalak közelébe. Elindult végig a folyosón, és ahogy haladt, a hajszárítók zaja egyre halkulni kezdett. Lassan minden elcsendesült, és ahogy közeledett már a stúdió hangjait kezdte hallani. Vagyis csak valaki folyamatos beszédét… az övét…

Tíz perc van hátra, valószínűleg már ott várják. A tenyere nyirkos lett, a szíve iszonyatosan verni kezdett. Igyekezett tudatosan kontrollálni, hogy az arca is lángba boruljon. Már jól ismerte ennek a technikáját. Határozott léptekkel közeledett a stúdiót elválasztó függönyök felé… Oké, pár perc és a világ elé áll. Pár perc múlva eladja a sztorit… a saját sztoriját… 10.000 dollár…

Bakonyvári Barbi