Vegyük hát sorba, mit is tett le nálunk a német szakember az asztalra. Vajon tényleg annyira jó, mint ahogy azt az Európa-bajnokság után gondoltuk vagy csak szerencséje volt? Mi van, ha tényleg haza kéne zavarni, ahogyan azt Hemingway papa, a Honvéd „fővezére” megszellőztette? Itt a nagy Storck pro-kontra!

Bernd Storck. A német szakember a „nemzet Palija után” vette át a stafétát, 2015. július 20-án. Múltja jelentéktelen volt, apró kazah kalandok után, Dárdai személyes ajánlására került a válogatotthoz. Abban az időszakban Dárdai volt az Isten, akinek sajnos egy szaftos Bundesliga-állás miatt kellett lemondania a nemzeti csapat éléről. Ezek után csak az ítélőképességében bízhattunk, hogy Bernd tényleg alkalmas lesz a feladatra.

Nézzük hát először emberünk sötét oldalát.

Sokszor fogok még utalást tenni az Eb előtt kiadott „Még 50 perc” című filmre, mely a válogatott Franciaországba vezető útját mutatja be. Mikor megláttam a filmben Storckot, az első benyomásom kicsit „egerváris” volt, ami az én számból nem valami pozitív. Vele is jól kezdtük a válogatott szereplést, de aztán elég mély gödörbe vezette a magyar labdarúgást, amit a „közönségkedvenc” Pintér Attila jó munkásemberként tovább vájt. Ami számomra nagyon hasonló Storck és Egervári között, az a motivációs képesség abszolút hiánya. Két Gentleman-ről beszélünk, akik tisztelik a játékosokat, úriemberként bánnak velük. Azonban ezeknek a srácoknak nem erre van szüksége. Ide egy temperamentumos, ha kell, ordibáló ember kell, aki jól picsánrúgja a srácokat egy ilyen hűvös feröeri meccs félidejében. Franciaországban nem volt ezzel probléma, de ha belegondolunk, egy Európa bajnokságon még akkor is vért izzadva hajt egy valamire való játékos, ha egy fabábú ül a kispadon. Másik negatívum számomra, hogy van két játékos, akikkel nem tud mit kezdeni Storck. Az egyik Nikolics, a másik pedig Szalai. Előbbi világraszóló formában játszik klubcsapatában, több mint egy éve. Lassan olyan szinten lesz, hogy megérné ráépíteni egy komplett válogatottat, a mi németünk azonban nem találja helyét, szegény Nikolics Berndt irányítása alatt csak nyomozza önmagát. Ugyanez pepitában Szalai. Miután mindenkit meghívott egy pálinkára, bekotort egy gólt az osztrákoknak, azonban ezenkívül SEMMI! Lehet, hogy taktikailag megmagyarázható az ő folyamatos stoplikoptatása, de könyörgöm! Egy csatárról beszélünk, akitől az ember gólokat vár, amióta foci a foci. Ezt sajnos az edző képtelen felérni ésszel.

Azonban az érmének két oldala van…

Nem fér kétség hozzá, hogy az öreg egy taktikai zseni. Ezt bebizonyította a pótselejtezőkön, és sok egyéb alkalommal is. Rendkívül ügyesen szervezi a válogatottat, és bár nem egy vadállat, a fiúk hallgatnak rá, aminek sok szép emléket köszönhetünk a nyárról.  Mióta foglalkozik a nemzeti csapattal, annyira átvilágította a hazai labdarúgást, mint előtte nagyon kevesen. Kooperál a magyar edzőkkel, edzőtáborokat szervez, külön a hazai porondon játszó játékosoknak is, és ha érdemesnek találja őket, meg is adja nekik a lehetőséget. Kleinheisler, Nagy Ádám, Lang, Bese… mind olyanok, akik az ő segítéségével emelkedtek ki a magyar szemétdombból. Ami számára most talán a legnagyobb fejtörést okozza, az Király Gabi visszavonulása, rettentő nehéz egy ilyen csupaszív, vezetőnek megtalálni a helyettesét, mint ő. Bízzunk benne, hogy ezúttal is előránt valakit a cilinderéből, ahogy eddig sok poszton már megtette.

Összességében elmondható, hogy neki is vannak még fejlesztenivaló tulajdonságai, de ha mindenben tökéletes lenne, már valamelyik topcsapatot dirigálná. Szerintem a fent leírtak tükrében is meg kell neki adni a lehetőséget, mivel az biztosan elmondható, hogy jóval több pozitív vonzata van az ő kinevezésének mint negatív. Legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján. Egyébként is… mondj jobbat!

BVA