Ken Follett, a nagysikerű könyvsorozat, „A Katedrális” írójának talán kevésbé ismert, de legalább olyan jó könyvsorozata az „Évszázad – Trilógia”. Ennek első kötete, „A titánok bukása” mély nyomot hagy az olvasóban, kimozdít a komfortzónánkból.
Első ránézésre ilyesztő a maga 968 oldalas terjedelmével. Bevallom, én is csak azért vetemedtem az elolvasására, mert ajándékba kaptam a barátnőmtől, de abszolút nem bántam meg. Sajnos az ilyen terjedelmű könyvekre gyorsan ráfogjuk, hogy biztos száraz és követhetetlen körmondatokból áll. Ellenpontként szolgál az (elő)ítélkezésnél, hogy egy nagyon híres szerzőtől való, ez már egyfajta társdalmi kötelezettséget jelent az elolvasásra.
A legfontosabb viszont az, hogy nem csalódik, aki veszi a bátorságot az elolvasására! Nem használ bonyolult körmondatokat és cselekményesen adja elő a történetet. Nagyon pontosan írja le az emberi gondolatokat és érzelmeket, amelyek a történet mozgatórugói. Ha elmélyedünk az oldalakban, azon kapjuk magunkat, hogy úgy érezzük, mi is a könyv szereplői vagyunk. Rendkívül jól kelt feszültséget az olvasóban, minden pillanatban fenttartja a figyelmet. Ezen kívül részletes pontossággal írja le a pikánsabb epizódokat is. Vigyázat, nehéz letenni!
Miről szól?
A történet a 20. század első két évtizedében játszódik, a fókuszban az I. világháború áll. Kiderül az olvasó számára, hogy a kor mentalitása miként okozhatta az emberek millióinak életét befolyásoló háborút és azt, hogy hogyan élték meg mindezt a résztvevők – a munkásoktól a főurakig. Ezen felül természetesen románcok is szövődnek a több szálon futó cselekményben, mely szálak végül a háború kiteljesedésével összeérnek- vagy éppen szétválnak.
Kinek ajánlott?
Mindenkinek, aki szereti a szövevényes történelmi regényeket és akit érdekel a korai 20. század.
Kinek nem ajánlott?
Senkinek, aki csak este áll neki olvasni, mert úgysem tudja majd letenni… 🙂