Anya vagyok. De nem volt olyan rég, hogy én is kamasz voltam. Durcás, a világgal elégedetlenkedő, lázadó, mindenkinél mindent jobban tudó, pattánsos képű kis pukkancs a szoba sarkában. Élénken emlékszem, mennyire utáltam a szüleim túlféltését: hívj, ha megérkeztél, hívj, ha elindultál, kivel mész, kihez mész, meddig maradsz, mikor jössz. „Ccc…jajjj.. anya, ne aggódj már” – mindig ezzel intéztem el az aggodalmaskodását.

Emlékszem arra is, milyen nyugodtan ültünk be bármilyen ismeretlennek az autójába csak azért, hogy ne kelljen megvárni a hajnali vonatot, hogy hazamenjünk a diszkóból. Arra is emlékszem, hogy úgy ittuk műanyagpohárból a „vodkanarancsokat”, mintha kötelező lett volna. Fel sem fogtuk, milyen veszélyben voltunk. És emlékszem anyára is, hálóingben állt az előszobában, és mérges volt, ha az ígértnél később érkeztem meg. Ő felfogta, milyen veszélyben voltunk.

Kamasz vagyok a lelkemben, és kicsit mindig is az maradok, de már a magam módján lázadok csak. Gyermeke vagyok még a szüleimnek, miközben én is szülő lettem, tudom, mit jelent az, mikor anya vagy apa azt mondja neked: te vagy a legdrágább kincsem. Hidd el nekik, hogy te vagy az. Azt is tudom, mennyire utálod, mikor újra és újra a lelkedre kötik, hogy ne szállj be idegen autójába, ne igyál bele más italába, ne igyál sokat, ne hagyd, hogy a többiek bármibe is belerángassanak. „Jajj… anya..” – mondod ilyenkor unott dühvel.

De hidd el, azt is tudom, mennyire szeretnek, és mennyire nehéz nekik, hogy már nem védhetnek meg mindentől, mint totyogó korodban. Hidd el, ha elmész otthonról, ha csak elugrasz korizni a Diáékkal, ők akkor is csak arra gondolnak, mert nem tudnak másra gondolni, hogy csak minden rendben legyen. És számolják vissza az órákat, mert csak akkor nyugodtak, ha otthon szuszogsz az ágyadban. És hidd el, nem azért mondják el a jótanácsaikat minden egyes alkalommal, mert bosszantani akarnak, hanem mert mindent megadnának érte, hogy a világ összes borzalmától és veszélyétől megvédjenek.

De nem tehetik meg, mert ahhoz, hogy szárnyalhass, hagyniuk kell, hogy repülj.

Ne utáld, mikor azt kérik, hívd fel őket, ha megérkeztél. Mondhatod nyugodtan, hogy „jajj..anya”, de aztán küldd el a „minden rendben van” üzenetet.

Tényleg te vagy a mindenük.