Damien Chazelle, legújabb filmjében az angol cím ( La La Land) ellenére, nem a a „Teletabikat” rebootolta, ahogy a mémgyárosok olyan sokáig vicceskedtek a címválasztáson. Aki emiatt elkeseredett, azért ne tegye: ez a musical sokkal jobb lett, mint pár ugráló színes lény- a várakozások ellenére.

Őszintén szólva én rettenetesen szkeptikusan mentem el a filmre és csak baráti unszolásra. A 8.6-os IMDb értékelés már árulkodó volt, hogy nem gagyiságot fogunk látni a vásznon. A másik ami rávett, hogy elmenjek a filmre, az a szereposztás. Emma Stone karrierje csúcsa felé tartó ígéretes színésznő, Ryan Gosling pedig igazi mágnes egy filmben a közönség hölgynemű tagjai számára.

A történet lényege egy viharos szerelem, melyben a két főszereplő elég hullámzó kapcsolatát mutatja be a rendező, kicsit álomszerű jelenetekkel és rengeteg dallal színesítve.

Ahogy az első jelenet elkezdődött, gondolatban vállba veregettem magam, bizony öregem, te tudtad előre, hogy ez valami nagyon elvont nagyon fura dolog lesz, aminél rengeteg koffein elfogyasztása sem garantálja majd az ébren maradást. Miután az első dal lement és a fiatalok is rendkívül furcsa szerelembe estek, kezdtem úgy érezni, hogy egy habos tortába estem.

Innentől kezdve viszont mintha a forgatókönyv írója elvesztette volna az eszméletét, vagy nyaralni ment volna, de a film teljesen megváltozott. Elkezdett filozófiailag megmozgatni és ami talán egy ilyen filmnél a legfontosabb (még bennem is) érzéseket keltett!

A filmet összegezve, egy fordulatos, végsősoron nagyon átgondolt alkotás, a két főszereplő kiválóan közvetíti az érzéseket. Az egyetlen ellenérzésem a helyenként vontatott történet, de összességében talán az én érzéseimet is a 8.6-os értékelés tudná összefoglalni.

(Szalai Szilárd)