Mindenkinek kell egy kis feminizmus

Post Author: Diákszemmel

A feminizmus egy olyan téma, amit sok ember messziről kerülni próbál. Szinte a szó is már úgy hat néhány emberre mintha mérgező lenne. Pedig nincs ebben semmi rossz vagy bántó. Sőt, mindenkinek szüksége van a feminizmusra. 

A feminizmus nem a férfi gyűlöletet jelenti, mint azt oly sokan hiszik. Szó sincs erről. A feminizmus a nők és férfiak egyenjogúságát tűzi ki magának célul és erre lelkesít mindenkit.

Vannak, akik szkeptikusan állnak a témához, mondva, a nők azzal teszik magukat alacsonyabbá, hogy azt sulykolják mindenkibe, hogy már pedig ők nem egyenjogúak.

Pedig ez nem így van. Tény, hogy a nők a világ minden táján kevesebbet keresnek, mint férfi társaik. Ez alól Magyarország sem kivétel. A női test szexualizálása egy olyan fennálló jelenség, amivel MINDEN nő találkozik élete során. Hogy mire gondolok? Elmagyarázom. Ha egy nő nemi erőszak áldozata lesz, az első kérdések hozzá valahogy így hangzanak: „Mit viselt?” „Ittas állapotban volt-e amikor az eset történt?” – elkeserítő, hogy ezek a körülmények szinte felmentenek férfiakat egy emberi lény teljes kihasználása alól. Ez az, amiért nők félnek beszélni erről a jelenségről és sokszor félve sétálnak haza sötétedés után, még akkor is ha nincs semmilyen negatív élményük a szexuális erőszakkal kapcsolatban. De nem kell ilyen messzire menni, hogy találkozzunk a szexuális diszkrimináció bármelyik formájával. Mindennapos, hogy az utcán undorító módon megbámulnak fiatal lányokat és különböző hátborzongató dolgokat mondanak nekik. Igen, ez is egy diszkrimináció, hiszen ebből a nő nem kért. Ez senkinek nem esik jól és nem legyezi az egoját. Ez a fajta viselkedés inkább kiborító és kellemetlen, olyasfajta élmény, ami bekúszik a bőröd alá és szinte viszket.

Gyerekként is már hányszor hallottuk, hogy ne ülj így mert nem illik, ne csináld ezt vagy azt, mert nem nőies. Hányszor halljuk, hogy a fiúk azért húzzák meg a hajunkat, mert tetszünk nekik. És valahol itt lép be az, hogy igen, nem csak mi nők találkozunk az egyenlőtlenség problémájával. Hiszen miért kéne meghúznia a hajam, ha tetszek neki? Miért nem állhatna elém és mondhatná meg, hogy márpedig ő igenis kedvel engem, nem de?

Kisfiúkat úgy nevelünk, hogy sírni lányos dolog, gyengeségre utal. Beléjük itatjuk, hogy nem menő, ha vannak érzelmeik, vagy ha vannak is, ezeket tartsák magukban. Ami a későbbiekben könnyen depresszióhoz, agresszivitáshoz vezethet. Nem csoda, hogy sok fiatal férfi lesz öngyilkos, mert depressziójával nem mer szakemberhez fordulni, attól félve, hogy mit szólnak hozzá esetleg a barátai. Ezért lenne szükséges, ha nemcsak a nők, hanem a férfiak is belátnák, milyen fontos a feminizmus, hogy az ő érdeküket is szolgálja az, hogy senkit nem ítélünk el a külseje alapján és nem használjuk ki a gyengébbeket.

Sosem értettem, miért különböztetünk meg embereket vallás, rassz, nem identitás vagy akár szexuális vonzalom alapján. Nekem ezek sosem voltak mérvadóak és nem tudom megérteni azoknak az embereknek az indokait, akik márpedig vallják, hogy bármelyik rosszabb, kevesebb lenne a másiknál. Hiszem, hogy minden ember belül egyforma, és nem ezek a dolgok határoznak meg akárkit is. Sokkal többet elmond az valakiről, hogy ilyen kérdésekben, hogyan foglal álláspontot és milyen mélyen merül bele egy témába és gondolkozik el arról, mielőtt beszélni kezd.

Tanuljunk belőle. A jövő a mi kezünkben van. Mi tehetünk ellene. Mi fogjuk felnevelni azt a generációt, ahol már nem kell, hogy egy kisfiú meghúzza egy lány haját, ha tetszik neki. Ahol egy kislány nyugodtan játszhat a műanyag traktorral és a kisfiúk nyugodtan Barbiezhatnak ha úgy tartja kedvük. Ha csak néhányatok figyelmét sikerült felkeltenem, már nyertünk.

Parancs Anita

Hozzászólások

Post Author: Diákszemmel