Még egyszer a portugál-magyarról

2016-ra jelentős fociellenes tábor alakult ki Magyarországon, aminek két indoka volt: a stadionépítések és a gyenge szereplés. Persze érthető az ellenérzés, senki se szeret egy lyukas zsákba pénzt dönteni. Aztán mikor híre ment, hogy kijutottunk az EB-re, hirtelen még az általában a sportokat nem kedvelők is a televízió elé szegeződtek. Ez pedig nem véletlen. De mire is jó a foci?

Minek egyáltalán a sport?

Hatalmas közhelyeket lehetne felsorakoztatni azzal kapcsolatban, hogy miért jók a sportok úgy általánosságban. Ezerszer hallottuk, hogy egészséges életmód, meg versenyszellem és hogy milyen jó nevelőeszköz. A közhelyek pedig azért közhelyek, mert az emberek 99%-a igaznak véli, tehát az imént említett előnyök biztosan igazak. Ezek mellett azonban fontos, hogy főleg a csapatsportok, egyfajta összetartozást, egy közösséget jelentenek. Lehet valaki bármilyen csodabogár, ha egy sportban tehetséges, találni fog magának közösséget. Az összekovácsoló erő pedig túlmegy a csapat játékosain, kiterjed az adott csapat környezetére. Hogy miért van ez így? Nem csak a sportolókban van meg a versenyzésre való vágy, a győzni akarás, hanem mindenkiben. Két közösség erejének az összemérésére pedig mi lehetne jobb esély, mint egy sport esemény?

Miért a foci?

Erre nagyon egyszerű a válasz. A legegyszerűbben és legrégebben játszott csapatsport, ami alacsony pénzügyi igénye miatt a világon mindenhol elterjedt. A csecsemő és a 100 éves is tudja, hogy van olyan, hogy futball, bárki tudja játszani, éppen ezért talán ezzel a sporttal tudnak a nézők a legkönnybben azonosulni.

Az alapkérdésre a válasz is innen vezethető le. A futball arra jó, hogy az ország apraját-nagyját képviselje más országok előtt. Arra való, hogy az egész ország egy csapatban focizzon, hiszen ahogy egy csapat tagjai kiállnak egymásért, úgy kell/ kellene minden magyarnak kiállni a másikért.

Szalai Szilárd