A modernkori nőideálok kialakulására senki nem volt akkora hatással az elmúlt évtizedekben, mint Marilyn Monroe és Audrey Hepburn. A két díva élettörténete mindenki számára ismert, mindegyiküknek jutott osztályrészül siker és rivaldafény, ahogy csalódás és depresszió is. Emlékezetük ma is jelen van, évtizedek távlatából is képesek hatást gyakorolni a közízlésre
Marilyn hagyatéka
Marilyn Monroe (született: Norma Jeane Mortenson) sosem ismerte apját, gyermekkorát a nyomorúság és bizonytalanság kísérte végig, melynek végül úgy vetett véget, hogy alig 16 évesen férjhez ment, ezzel együtt maga mögött hagyta élete legsötétebb időszakát. A második világháború idején egy repülőgépgyárban dolgozott, ahol egy fotós felfedezte, élete mesebeli fordulatot vett és egyenes út vezetett számára a sztárságig, végeredményben pedig egy igazi legendává nemesedett.
Monroe hiába volt a színfalak mögött egy egyszerű, barátságos, a szó pozitív értelmében véve hétköznapi teremtés, az emberek döntő többsége a számára kreált és rászabott imiddzsel azonosítja mind a napig; platinaszőke haj, vörös rúzs, kissé esetlen, légies mozgás, rekedtes, maníros beszéd. Rövid élete és karrierje során ugyanazt a szerepet játszotta el – konkrét és átvitt értelemben is, hiszen minden jelentősebb szerepe egy kaptafa –, egy kissé butácska, férfifaló szexistennőt, akinek mindenekelőtt tökéletes élete van. Sosem tudjuk meg, mi sült volna ki a Monroe-mítoszból, ha nem ragadja el a halál mindössze 36 évesen, az mindenesetre elmondható, hogy Marilyn Monroe sikere elsősorban a külsőjéből és attitűdjéből fakadt, amit olyan magas szintre emelt, hogy a mai napig köztünk élnek e felfogás jeles képviselői.
Monroe jelentősége és emlékezete napjainkban nagyjából abban merül ki, hogy igenis megcsinálhatja a szerencséjét bárki emberfia, feltéve, ha külsejét tekintve parádés adottságokkal rendelkezik és kellően bohém. A közösségi média előretörésének köszönhetően nagytotálban kapja az arcába mindenki azon hírességek mindennapjait, akik egyébként nem tesznek hozzá túl sok mindent a társadalom működéséhez, mégis a fél világ irigyli az életvitelüket. A példákat napestig lehetne sorolni, az aranyásó-típusú feleségjelöltektől kezdve a megélhetési celebeken át a modellekig, akiknek a párjuk egy-egy híres sportoló, vagy üzletember, esetleg zenész.
Modern Marilynek
Félreértés ne essék, senkit nem akarok beskatulyázni, vagy általánosítani, de valószínűleg mindenki tudna kapásból legalább három-négy példát hozni olyan személyre, aki főállásban nem csinál semmi rendkívülit, de olyan életet él, ami borzasztóan költséges és egyáltalán nem életszerű, hogy aztán ezt mindet a világ orra alá dörgölje az Instagramon. Ahol nem mellesleg tengernyi kép található, melyek többnyire a tökéletességet hivatottak illusztrálni, legyen az egy nyaralós fotó egy egzotikus tengerpartról, vagy egy kihívó bikinis kép. Ami persze nem akkora probléma, hiszen ne legyünk álszentek, a férfiak igenis szeretik legeltetni a szemüket az ilyen (bikinis) képeken sokkal nagyobb gond, hogy vannak, akik abba a tévképzetbe kergetik magukat, hogy csak az ilyen élet lehet tökéletes, ami persze teljesen irreális elképzelés.
Marilyn Monroe több volt annál a kirakatnál, amit a tömegek látni véltek, az már az ő szerencsétlensége, hogy legtöbbeknek erről vajmi kevés fogalma van, és a köztudatba a ma is élő, szeleburdi díva képe égett bele, ami több mint sajnálatos.
Audrey, a megtestesült finomság
Monroe-val ellentétben Audrey Hepburn (született: Audrey Kathleen Ruston) nevére bizonyára kevesebben kapják fel a fejüket általában véve, pedig legalább akkora jelentőséggel bír, mint egykori pályatársa. Egy belga bárónő lányaként látta meg a napvilágot, akitől elmondása szerint egész életszemléletét elsajátította, ami nem kis részben járult hozzá ahhoz az Audrey Hepburnhöz, akit megismert a nagyvilág.
A második világháború gyötrelmeit (melyek egész életére nyomot hagytak benne) Hollandiában vészelte át, miközben édesapja elhagyta a családot. A harcok befejeztével édesanyjával Londonba költözött, ahol a nagy múltú Rambert balettintézetben kapott ösztöndíjat. Szűkösen és nyomorogva éltek, így Audrey is dolgozni kényszerült, modellkedett és tánckari balerina volt, mígnem 1951-ben a Monte Carlo Baby forgatásán kiválasztották a Broadway darab főszerepére. Innen már könnyűszerrel hódította meg Amerikát a Római vakációval, melyért Oscar-díjjal is jutalmazták, a többi pedig már történelem.
Audrey Hepburn úgy vált eszményképpé és érte el, hogy férfiak tízezrei szeressenek belé, hogy külsejét tekintve kimondottan átlagos adottságokkal bírt. Kissé elálló fülek, sovány, csontos testalkat, sehol egy dús idom, mégis volt egy olyan kisugárzása, aminek nem lehetett ellenállni –és még most sem lehet. Ahogy említettem, Audrey édesanyjától sajátította el életszemléletét. Eszerint mindig önzetlenségre törekedett, mások problémáit a sajátjai elé rendelte, ami miatt soha nem tűnt annyira megközelíthetetlennek. Sebezhetősége, empátiája, nem utolsó sorban pedig folyamatosan ábrándos tekintete ezrek szívét hódította meg. Mindezek mellett hat nyelven beszélt folyékonyan, egészen haláláig az UNICEF jószolgálati nagykövete volt, és ami tán a legfontosabb, sosem ájult el saját magától. Fia nyilatkozta róla, hogy mikor a barátai átmentek hozzájuk suli után, mindig valami különlegesre számítottak az Oscar-díjas színésznőtől, ehhez képest csak egy végtelenül kedves, ám de átlagos nőt találtak a nappaliban.
Szerencsére manapság is akadnak olyan hírességek, akik ezt a személetet viszik tovább és példaként szolgálnak emberek tömegei számára, mindazonáltal teljesen ésszerű okokból nem ők folynak a csapból is. Audrey az Álom luxuskivitelben megjelenése után azt mondta: „Introvertált típus vagyok, életem egyik legnagyobb kihívása volt egy extrovertált nőt eljátszani”. Ugyanilyen motivációk mentén űzi szakmáját Natalie Portman, aki a Jackie miatt újabban ismét nagyobb nyilvánosságot kap, egyébként teljesen átlagos, botrányoktól mentes életet él, emellett a Harvardon diplomázott, öt nyelven beszél, már-már bosszantóan tökéletes. De ugyanez igaz Emma Watsonra is, aki bár színészet terén kevésbé sikeres, de többek között ENSZ-nagykövet és a feminizmus új arca, akit a férfiak is megbecsülnek.
Az ilyen nőkben közös, hogy nem azok a született szexbombák, de intelligensek, a hozzájuk közelállók mindig dicsérik a humorukat, önzetlenek, és amellett hogy természetükből fakadóan szépek, van egyfajta szexi kisugárzásuk, ami minden esetben átüt a tévéképernyőn, vagy a mozivásznon. Úgy hiszem a 2016-os év sikersorozatának, a Stranger Things női főszereplőjének, Natalia Dyer-nek (a sorozatban Nancy) is ebben áll a népszerűsége, hiszen ő is pontosan ilyen karaktert formált meg a Netflix sikersorozatában.
Audrey Hepburn és Marilyn Monroe kísértetiesen hasonló utat járt be, mégis teljesen másként emlékszik rájuk az utókor, miközben könnyedén alakulhatott volna ez fordítva is. Az biztos, hogy a két nő öröksége úgy tűnik, kiaknázatlan marad, és bánatunkra Marilyn Monroe-ból marad a fesztelenség, míg Audreyból a túlzott visszafogottság.
Rugli Tamás