Véget ért 2017 egyik legsikeresebb és talán legigényesebb sorozata, a Taboo első évada. Mindenki által elvárt katartikus befejezéssel zárult, azonban egyre inkább kétség kívülivé válik, hogy érkezik a második évad.
Spoiler nélkül összefoglalva a történetet: a XIX. század derekán járunk, konkrétan 1814-ben, mikor is a Tom Hardy által alakított James Keziah Delaney visszatér Londonba. Előéletéről annyi derül ki, hogy visszatérése előtt hajótörést szenvedett Afrika partjainál, ahol egy rabszolgaszállító hajón szolgált. Ennek köszönhetően 3 évig halottnak hitték.
A sorozat nagyon lassan csepegteti az információkat, rengeteg előresejtetéssel, folyamatosan táncolva álom és valóság határán, nem kevés sötét misztikával fűszerezve, már-már noir hangulatot teremtve. Félreértés ne essék, a feszültség folyamatos.
A három – ekkor még jól elkülöníthető – érdekcsoport már az elején megmutatkozik: a Kelet-indiai Társaság, a Korona – pontosabban Solomon Coop – és maga James Delaney. A Jonathan Pryce által alakított Sir Stuart Strange a Kelet Indiai Társaság feje, akit egyébként A Karib Tenger Kalózai-ból már ismerhetünk. Elképesztően rétegelten játsza a valójában egészen egyszerű karakterét. Stuart Strange kellően megfontolt, teljességgel gátlástalan, azonban ha lépéselőnyét elveszíti, eluralkodnak felette az érzelmek. A Korona részéről nem véletlenül a Jason Watkins által alakított Solomon Coop-ot említettem, hiszen a régensherceg (Mark Gatiss) nagyjából ösztönlényként funkcionál és az összes politikailag, stratégiailag fontos döntést – egy kivételével – Coop hoz meg. James Delaney pedig mindközül a legrétegeltebb, legmélyebb karakter, akiről még így az évadzáró után sem merném kijelenteni, hogy értem a motivációját és átlátom a személyiségét. Az világosan kiderül, hogy a történet szempontjából nagyon fontos szerepet játszanak családi kötődései, valamint az Afrikában töltött évek. Ez utóbbiról néhány mellékesebb információn túl, csupán sejtetéseket kapunk.
Aggódni persze nem kell. Minden részben bőven elég információt csepegtetnek ahhoz, hogy összeálljon a kép, majd a következő részben szemközt nevethessenek a sorozat írói, miután a várthoz képest valami egészen más történik. Színészi játék terén Tom Hardy-t sem érhetik megrovások, ám hozzá kell tenni, hogy személyre szabottabb karaktert egyszerűen nem kaphatott volna. Ennek talán köze lehet ahhoz, hogy ő maga is ott ült a stábban, valamint Chips Hardy, Tom Hardy apja is az írók között. Ennek ellenére muszáj hozzátennem, hogy a sorozat vége felé már kezd nevetségessé válni a folyamatos hümmögése és morgása – persze, ez inkább csak akkor zavaró, ha már konkrétan erre koncentrál az ember. (Elnézést mindazoktól, akiknek esetlegesen ezzel rontottam el az élményt.)
Az érdekcsoportok közötti konfliktus legfőbb oka nem pusztán Delaney visszatérte, hanem a későbbiek folytán oly sokat emlegetett Nutka-öböl, melyet James Delaney örökölt, azonban az angol-amerikai háború miatt kulcsfontosságúvá válik a Korona, a Társaság és amerikaiak számára is. Így van, a történet folyamán megjelenik egy negyedik érdekcsoport is, azonban a helyzet ennél összetettebb. A különböző érdekek egyre inkább összemosódnak a politikai játszmák folyamán és lehetetlen megtippelni, hogy a következő jelenetben ki követ el árulást, kinek a kárára.
Az utolsó részben a szálak összeérnek, és egy végső összecsapás szemtanúi lehetünk, mely részben szó szerint értendő, részben a megszokott stratégiai játék szintjén. Számos addig felvetett kérdésre megkapjuk a választ, de még az utolsó pillanatokban is merülnek fel újak, sőt, azt is bemerték vállalni a készítők, hogy az utolsó részt is cliffhanger-rel zárják. Ez nem példa nélküli, de nem kis bátorság az egyre inkább éleződő és centralizálódó sorozatpiacon. A BBC közleménye szerint még nem döntöttek a második évadról, azonban figyelembe véve a sorozat sikerét, az egész évad alatt tartott 9 pont körüli IMDb átlagot és a magabiztos befejezést, igencsak meglepő lenne, ha nem egy teaser, de legalább egy jó hír társulna a következő közleményhez.
Földes Máté
