Ha valaki meghallja, hogy érettségi, független attól, hogy volt, van, vagy csak lesz neki, a hangulatgyilkosság tökéletesen kiviteleződött. Ez az az időszak, amikor képes vagy meggyőzni magad, hogy nem tudsz semmit, és minden a lehető legrosszabban fog elsülni. És néha ez tényleg így is történik. Hiszen Murphy nem szívesen maradna ki egy-egy jó kis mókából, ha már ennyire szívélyesen invitálják. Összeszedtem pár történetet, ami érettségivel kapcsolatosan esett meg néhány szenvedő alannyal. Nekik sikerült Murphyt bevonzani. Remélem te szerencsésebb leszel.

,,Volt a baráti társaságomban egy megállapodás, hogy mindenkinek jelentkeznie kell a leginkább hozzá nem illő szakra. Főleg nevetés céljából, mivel ugye nem nagyon néztünk követelményt, és persze nyilván ezek a legvégére kerültek be. Így a tesiből bukdácsoló lány beírta a katonais szakot, a zenei téren mínuszos hozzáértésű srác énekes szakot, én meg, aki világéletemben igyekeztem minél messzebb kerülni mindentől ami matek, természetesen ahhoz kapcsolódót. Nos, lassan vége a második évemnek egyetemen, és sose gondoltam volna, hogy egy viccből indult diploma kerül fokozatosan egyre közelebb hozzám. Nekem az érettségi sorsfordító volt. De azért gáz, hogy ott kellett rádöbbenjek, hogy nem a matekkal van bajom, hanem a tanárnak velem.”

„Bementem szóbelire, tételt húztam, kidolgoztam. Szólítottak, kimentem felelni. Az addig hosszú percekig fogalmazgatott frappáns első mondatom egy az egyben kihullott a fejemből, de azért megpróbáltam. Mire tizedjére futottam neki, és dadogáson kívül semmit nem tudtam mondani, felálltam, elköszöntem, és elindultam. Úgy szaladt utánam a tanár, hogy mit csinálok, feleljek le, mert tudja, hogy tudom. A gáz az, hogy annyira féltem tőle, hogy az egész sztorit én is csak hallomásból ismerem, mert totál kiesett az egész.”

„Olyat húztam magyar szóbelin, akiről azt se tudtam, hogy amúgy tétel. Még szerencse, hogy a könyvek ki voltak téve, és gyorsan átnézhettem, miről is kéne elmélkedjek. A végén rákérdeztek, hogy hol hallottam ezeket a gondolatokat a könyvről, mert nekik újak voltak de nagyon elgondolkoztatóak, és honnan készültem fel. Elfogadták a választ, hogy csak a könyv alapján készültem a saját ötletekből. Még jó hogy nem fecsegtem ki, hogy húsz percem volt rá. Végül ötös lett az emeltem.”

„Egészen az írásbeli kezdetéig meg voltam győződve róla, hogy semmit nem tudok. Most már a tanár is meg lehet…”

„Ki akartam húzni a válaszom, mert már leírás közben is éreztem, nem lesz jó. A következő emlékem, hogy egy hatalmas kék tintapacává tettem az oldalt, és szabályosan kiszíneztem. Hagyján, hogy kifogyott a tollam és mástól kellett kérjek, de valahogy eltűnt az életemből húsz perc, amire a későbbiekben igencsak szükségem lett volna.”

„Nem vittem tollat. És igazából semmit se, otthon maradt a táskám. De megszokásból érettségi végén a vállamra vettem egy táskát és elindultam hazafelé. Majdnem elloptam a kitöltött érettségiket.”

„Lázasan mentem be írásbelire. És ugye olyankor az ember feje sokszor vörös. Na már most, ha nem hitte mindenki, hogy baromi rosszul puskázok, akkor nagyon rossz megfigyelők. A tanár a végén meg is jegyezte, hogy reméli jól sikerült, de a pókerarcot még gyakoroljam. Nem szóltam semmit, csak mutattam egy lázmérőt.”

„Nekem kimaradt a stressz. Olyan szinten, hogy majdnem elfelejtettem elmenni. Apum ébresztett, hogy te figyu, most hallom a rádióban, hogy ma van magyar érettségi, neked nem kéne menned?”

„Egy fehér ingem volt, gondoltam nem lesz gáz, ha abban szenvedem végig az egész hetet. Péntek délután vettem észre, hogy van egy hatalmas kávéfolt a hasam kellős közepén még hétfőről. Ennél feltűnőbb nem lehetett, hogy mennyire szeretek az öltözködésemmel foglalkozni. Óvatosan körbekérdezve kellett megtudjam, hogy tényleg nem csak a paranoia hitette el velem, hogy hétfő óta így járok érettségire.”

De szerencsére ezek a történetek még az érettségi-mumusos időszakban is ritkák, szóval ne tarts tőlük. Csak nyugi, és sok sikert. Ha viszont már túl vagy rajta, neked mi a történeted? Mi a legemlékezetesebb emléked az érettségi időszakból?

Móra Anna

(kép forrása: erettsegi24.hu)