Az ember, jobb esetben, igyekszik udvariasan és kulturáltan viselkedni akkor is, ha külföldre utazik. Azzal viszont nem minden esetben tudunk számolni, hogy ami nálunk teljesen természetes, az máshol komoly sértés is lehet.

Csevegés

Amikor ismeretlenekkel kell „small talk”-olni, akkor gyakran előkerül a kérdés, hogy „és te mivel foglalkozol?”. Nálunk ez egy bevett felvetés, hiszen nem túl személyes, viszont érdekes is lehet, az ember pedig úgyis szívesen mesél arról, ami a hivatása.

Nos, Franciaországban és Hollandiában ez nem így van. Ott nem igazán örülnek, ha megkérdezed tőlük, hogy mi is a munkájuk, mert úgy érzik, hogy ezzel méregeted, megítéled őket. A személyes témákat tehát jobb teljes mértékben kerülni.

Orrfújás

A nyilvános orrfújás bizony felháborítja a japánokat és a kínaiakat, de még Franciaországban is a rossz neveltetés jele. Az orrunkat elvonulva, magányosan fújjuk ki.

Nevetni, nyitott szájjal

Persze a vicc mindenhol vicc, de nem mindegy, hogyan adod jelét, hogy valamit szórakoztatónak találsz. Japánban és Ázsia egyes részein illetlenség teli szájjal nevetni, felfedni a fogaid mások számára. Különösen a lányok esetében. Ezért takarják el a szájukat nevetés közben a japán lányok.

Gesztusok

• A feltartott hüvelykujj nem véletlen a like jele, de még ez sem egyezményes gesztus. Görögországban, Oroszországban vagy Latin-Amerikában így mutatnak be.
• „Fingers crossed”, vagyis az ujjak keresztbe fonása a sok szerencse kívánás jeleként vulgáris szimbólum Vietnamban: a vaginára emlékezteti őket.
• Zsebre tett kéz: Arrogáns és tiszteletlen viselkedés Törökországban és Dél-Koreában is.
• Keresztbe tenni a lábad, hogy felfedd a talpad: A legtöbb esetben így ülsz le. Keleten, a hindu és buddhista országokban ne tedd, ez ugyanis a tiszteletlenség egyik legerősebb jele. A talpat a test legkoszosabb részének tartják, amit nem mutatnak meg másnak.
• Hozzáérni valakihez: nos, ez országonként nagyon eltérő. Van, aki a válladat rángatja ha csak hozzád szól, máshol bármilyen érintés súlyos vétségnek számíthat.

Ételek

Na, itt kezd csak izgalmas lenni! Ahány ház, annyi szokás, mondhatnánk, és az evés/ivás bizony komoly sértődésforrás szinte minden kultúrában.

• Elutasítás: ne tedd. Ha étellel/itallal kínálnak, azt illik elfogadni. Legfeljebb szabadulj meg tőle valahogy
• „Kaphatok egy kis sót?”: Amit nem kínálnak fel, azt ne kérd magadtól. Azt fogják gondolni, hogy nem tartod jónak az ételt, ezért akarsz változtatni rajta.
• Ne te legyél az első, aki hozzákezd: várd meg, amíg az asztaltársaságból legalább valaki eszik, így elkerülheted az olyan szabályok megsértését, hogy a legidősebb vagy a családfő eszik először.

Ha egy nagyon eltérő kultúrába utazol, érdemes tájékozódni előtte az alapvető udvariassági szokásokról. Nem tűnik nagy dolognak, de igen kellemetlenül érezheted magad, ha egy csapat ember néz rád megvetően, miközben te azt sem tudod, miben voltál udvariatlan.

Forrás: lifehacker.co.uk