A szeptemberi becsengetéskor a Balatonnak nagyjából kicsengetnek és lezárul kis hazánkban a strandszezon. Pedig tudom, hogy sokunknak még csak most lenne igazán ideje a nyaralgatásra, ha már végigdolgoztuk a nyarat. És mi is lenne jobb, mint a parton süttetni a hasunkat? Na, nem a felfújhatós kismedence partján, hanem a tengerparton!

Igen, igen, amikor a nyár közepe felé bedobtam az ötletet, barátnő, barátok, rokonok egyből az anyagi hátulütőket emelték ki. Csakhogy most egy olyan helyet mutatok be, ahol diák fizetésből is el lehet tölteni egy kellemes hetet. Ez pedig nem más mint a montenegrói tengerpart, azon belül is a partvonal déli része.

Az országról

Montenegró egy kicsiny ország az Adriai-tenger partján. Alig pár éve függetlenedett nagytestvérétől, Szerbiától és mint tudjuk, az ilyen szakítások nem úgy végződnek, hogy „azért maradjunk barátok”…

Éppen ezért kissé előítéletesen indultam neki az útnak. Háború dúlta vidékek helyett azonban valami mást találtam, de erről majd később.

Az utazás

Mi ketten indultunk neki a legrövidebb vonalon 805 km-es útnak a barátnőmmel, cseppnyi autóm hátán. Aki nem tud, vagy nem akar kocsival menni, annak rendelkezésére állnak olcsó fapados járatok Budapestről az ország fővárosába, Podgoricába, ahonnan autó is bérelhető, de busz is közlekedik minden nagyobb tengerparti város irányába.

A vonatban vagy járatos buszban gondolkodóknak rossz hírem van: közvetlen járat nincs Magyarországról, a sok átszállás és egyébként is drága vonat/ buszjegyek miatt nem érdemes kocsi/repülő/ szervezett buszos lebonyolításon kívül gondolkodni. Ha valaki mégis tömegközlekedésben gondolkodna, annak a vonatot tudom ajánlani, a retúr jegy ára 21 ezer ft/fő, a legalapabb körülmények között (nem hálókocsis elhelyezés), az út pedig 25-26 óra…

Visszatérve az általam (elsőre) legegyszerűbbnek vélt megoldáshoz, a kocsihoz… nos, annyira azért nem egyszerű. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy mindkettőnknek volt jogosítványa és több- kevesebb vezetési tapasztalata, így bátran indultam neki az útnak, csakhogy…

A gúgli által 11 és fél órásra tervezett útból 16 óra lett és nem is akárhogy… Minthogy a legrövidebb (és legolcsóbb) út Bosznia és Hercegovina igen megosztó tájain vezetett keresztül, sajnos kiderült, hogy a KRESZ-t nem mindenki úgy értelmezi, mint ahogy a vizsgabiztosok teszik azt nálunk. Ezen apró problémának köszönhetően és annak, hogy az országban hiányos az autópálya (Montengróban pedig egyáltalán nincs), lelassult a tervezetthez képest a haladás.

Boszniáról még annyit érdemes tudni, hogy minden rettenetesen drága, az üzemanyagot kivéve, ami viszont a magyar átlagnál 80-100 forinttal olcsóbb literenként. A tervezésnél figyelembe kell venni, hogy a kutakon kívül kevés helyen fogadják el a bankkártyát és az eurót sem igazán szeretik, ráadásul, elég „lehúzósan” is váltják, ha valahol elfogadják. Helyette Bosnyák Konvertibilis Márkát használnak. Ebből azonban márcsak az árak színvonala miatt sem érdemes sokat váltani, étkezés minőségben és árban is sokkal jobb Montenegróban.

Bosznián kívül a legrövidebb útvonal érinti Horvátországot is, ez azonban olyan rövid szakasz, hogy kár is érdemlegesen foglalkozni vele.

Nagy előnye ennek az útvonalnak, hogy nem érint zsúfolt átkelőket. A leghosszabb várakozási idő 15 perc volt.

Montenegró

Montengróba átérve sokat dobódik az út minőségérzete: jó utak, gyönyörű hegyek, szakadékok, rendezett települések és Euró. Igen, Montenegróban euróval és csak euróval lehet fizetni. Nem azért mert ennyire leköröztek volna minket, hanem mert az az érdekes helyzet állt elő, hogy ők egyoldalúan kijelentették, hogy eurót használnak és akkor ez van. Mindenesetre érdekes dolog, ez azért kicsit tükrözi a helyi mentalitást is, ami az olasz vagy német vendégszeretethez nem mérhető, de a magyar szintet megüti, ami azért már jónak mondható. Annyiban talán túl is szárnyalja, hogy az árak tisztességesek, nem húzzák le a külföldieket, ami nálunk, lássuk be előfordul amikor olyan kiírást látunk, hogy „Goulash 1250 Ft, 7 euró”.

Ulcinj, Bar, Sutomore

A fenti három település az amelyet diákként érdemes megcélozni. Ugyan gyönyörűek a Kotori- öböl települései, azonban azok már inkább a horvát tengerpart árszinvonala felé húzódnak. A három közül a kedvencem, Ulcinj nem nyújt semmivel kevesebbet, mint Kotor Montenegróban vagy Dubrovnik és Split Horvátországban, azonban míg egy éjszaka egy spliti apartmanban 25-35 ezer, ízléstől függően, a déli szomszédnál ennek harmadáért már kulturált szállást lehet kapni, hasonló környezetben. Az élelmiszerek árszínvonala a balatoni szintet is csak a drágább helyeken éri el, így igazán pénztárcabarát egy vacsora a tengerparton. Arról nem is beszélve, hogy olyan pizzát, amilyet ott ettem, legutoljára Olaszorszában kóstoltam, a kávé pedig mennyei.

Étvágycsinálónak íme pár kép a városkákról:

Strand, Ulcinj

Kristálytiszta tenger Sutomorénél

Sveti- Stefan zátonyra épült falva

Belváros, Ulcinj

Egyéb fontos tudnivalók:

• Minden az utazás során érintett országban elfogadják a határnál a személyi igazolványt, mint beutazási okmányt.
• Ha kocsival indultok, Horvátországban számolni kell az igen magas út- és híd-díjakkal.
• Tankolni Boszniában érdemes, az üzemanyag megbízható minőségű.
• Montenegróban a tengerparton a legtöbben beszélnek angolul, de a németet nem nagyon értik. Az ország belsejében és az útba eső más országokban is hiányos a helyiek nyelvtudása.
• Érdemes GPS-t és papír alapú térképet is vinni.
• Hálózati csatlakozójuk megegyezik a Magyarországon használttal.
• Óvatosan a mobilnettel és a telefonálgatással, nagyon drága az országban a roaming díj.