Meg kellene írni a beadandót, le kellene menni vásárolni, de te játszol még egy menetet, vagy megnézel még egy oldalt a 9gag-en. Ismerős?

Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az adott dolog, ami távol tart minket az elvégzendő feladatoktól, magához vonzza a figyelmünket. A valóság azonban az, hogy egy külső dolog nem tud hatással lenni az elmédre, tehát a teória teljesen hibás. Igazából az van, hogy te döntesz úgy, hogy újra és újra azt a dolgot választod, ami eltereli a figyelmed.

Azt gondolod, hogy ha leülsz játszani, akkor nem fogod tudni abbahagyni, mert teljesen beszippant, és nem tudsz kontrollt gyakorolni magadon. De valójában tudsz, csak nem fogsz. Azért nem tudsz elszakadni egy adott dologtól, mert megengeded annak a dolognak, hogy elterelje a figyelmed.

De ha máshogy tekintesz az adott dologra, ha annak látod, ami: csak egy dolog a sok közül, akkor elveszíti mágneses erejét. Akkor már csak ott van.

Mi a tanulság?

Ha limiteket próbálsz magadnak szabni – csak még egy kör, csak még egy oldal -, azzal növeled az adott dolog vonzalmi értékét, még jobban vágysz rá. Holott, ha lenne valami izgalmasabb dolog, amit csinálsz, nem a tanulást tologatnád vele, akkor hirtelen nem is lenne olyan érdekes.

Ezért ne „önuralmat” próbálj magadra erőltetni, hanem gondold végig, hogy mennyi értelme van az adott dolognak. Hogy élvezed-e igazán. Ha tisztán fogod látni, hogy nem az adott dolog vonz, hanem te erőlteted őt, akkor könnyebben el tudsz szakadni, és végezni a dolgod.

Talán most egy kicsit elvontnak tűnik ez, de legközelebb próbáld ki mint egy elmegyakorlatot.

Forrás: lifehacker.co.uk