Amikor Londont a második legnagyobb magyar városként szokás emlegetni, már ami az ott élő magyarok számát illeti, amikor tudjuk, hogy mennyi fiatal tervezi vagy szeretné elhagyni az országot, akkor érdemes lenne ezzel a kérdéssel sokkal többet foglalkozni. Nem válaszokat adni, hiszen minden eset más és más, de legalább beszélni róla. Van, aki tanulni megy ki (és ott ragad), van, aki azért, hogy legyen munkája, és van, aki azért, hogy ugyanazért a munkáért sokkal több pénz kapjon. Van, aki már a vidékről Pestre költözéssel elszakadt a családjától, van aki sűrűn jár haza fapadossal, és van, aki nem teheti. Például az, aki New Yorkba költözik.
Donáth Mirjam, a Mások álma című könyv szerzője ezt tette. Tanulni ment, és végül sikerült elhelyezkednie a szakmájában: újságíróként dolgozhatott. 7 év után mégis úgy döntött, hazajön. Ahogy ő is írja a könyv elején, a „7 év után hazajöttem, mert nem tetszett” felütésű írást attól várnánk, akinek nem jött össze, aki kudarcot vallott – ezért különösen érdekes a könyv és mindaz, amit elmesél benne.
Nyilván részben szubjektív mindaz, amit elmond, és a szerző nem is tesz kísérletet arra, hogy egyetemes választ adjon arra a kérdésre, milyen a New Yorki élet. Eseményeket mesél el, olyanokat, amiket ő átélt, vagy amiket a körülötte lévők éltek át. A történeteiből kiderül, hogy nagyon kemény dolog talpon maradni mind anyagilag, mind lelkileg ebben a hatalmas városban, és sokaknak tényleg nem jön össze – még akkor sem, ha nem érdemlik meg, hogy ne sikerüljön.
Ami miatt a könyv különösen érdekes, az az otthon hiányának, és az ehhez való viszonyulásnak a bemutatása. Mirjam sok kivándorló történetét elmeséli nekünk, lejárt vízumokkal, hazautazni képtelen „kinnragadásokkal”, és azzal, ahogy ezek az emberek sosem szűnnek meg a hazájuk hiányát érezni. Elvegyülni lehet, de beilleszkedni soha nem, és ez még egy olyan multikulti városban is igaz, mint New York.
A Mások álma egy nagyon szórakoztató könyv, amit nagyjából együltő helyünkben végig is olvasnánk. Elsősorban azért, mert a szerző – sok hasonló könyvvel ellentétben – nem magát helyezi a középpontba, nem lelki szemetesládának használja az olvasót, helyette arról mesél, ami valóban érdekes. Egy-egy történet elmesélésekor a tényekre fókuszál, nem az érzéseire, és azt sem mulasztja el megemlíteni, ami egyedülállóan jó a városban.
Sok-sok ilyen könyvre lenne még szükség, értelmes emberek tollából, hiszen a kivándorlás, a külföldi élet most nagyon aktuális kérdés a fiatalok számára. Jó lenne minél több nézőpontot megismerni, minél több ember történetét meghallgatni, hogy aki a költözés mellett dönt, az minél több szempontból hozhasson felelős döntést. Addig is, olvassátok el a Mások álma című könyvet, ha egy nagyon kézzelfogható, és kicsit sem elszállt tapasztalatot szeretnétek megismerni arról, milyen New York-ban élni.
Donáth Mirjam: Mások álma
Athenaeum Kiadó, 2017