Félelem. Az érzés, melyet mindenki átél. A legkülönbözőbb életszakaszokban és szituációkban találkozhatunk ezzel a hatalmas, mindent felülíró érzelemmel, amely képes átvenni az irányítást és megváltoztatni a döntéseinket. Ha hagyjuk neki. Al Ghaoui Hesna magyar édesanyától és szír édesapától származik, a Magyar Televízió munkatársaként több mint 20 országban, köztük számos háborús övezetben is járt. Az itt átélt tapasztalatai és élményei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a félelem jelensége, kezelése és legyőzése egyik fő érdeklődési és kutatási területévé váljon. Több év kutatómunka és interjúkészítés után, 2017 végén a Bookline Könyvek gondozásában megjelent Félj bátran című kötete, amely már mostanra hatalmas sikereket ért el.
Felépítését tekintve a mű keretes szerkezetű. Az előszó és az utószó egy adott történetszál két része, melyben betekintést nyerhetünk az írónő kislányának születésébe és az eközben átélt érzéseibe. Hogyan győzte le Ő a félelmeit? Legyőzte-e igazán, vagy valami más történt? Hasonlítható-e bármihez az az elsöprő féltés és ragaszkodás, amely a gyermekükhöz köti az édesanyákat? Ez mind kiderül a történetből.
Hesna a könyvében több helyen is megemlíti, hogy a legtöbben csalódtak, amikor kérdésükre válaszolva elárulta nekik, ő is félt a háborús terepeken. Az emberekben egyfajta idealizált kép él arról, hogy a tudósítók valamiféle rettenthetetlen, bátor lények, akik a félelem szikráját sem érzik egy-egy bombazóna átlépésekor. Ez nem így van. A Félj bátran hosszan elemzi a félelem jelenségének fizikai, biológiai és pszichológiai hatásait és azt, hogy az érzelem minden egyes ember életére hatással van, hol kisebb, hol nagyobb mértékben.
A biológiai folyamatok leírásakor sok érdekes részletet tudhatunk meg a testünkben tomboló hormonok hatásairól, a hüllőagyunk mechanizmusairól, ami az „üss vagy fuss” reakciót hívja elő és a paraszimpatikus idegrendszer működéséről, amely bizonyos szinten befolyásolja döntéseinket. Habár rengeteg szakszó és idegen kifejezés olvasható a fejezetekben, a könyv mégis érthető, értelmezhető és átgondolható marad a laikus olvasó számára is. Ehhez nagyban hozzájárul az, hogy minden egyes említett folyamatot és jelenséget az írónő valós, megtörtént eseményeken alapuló példákkal támasztott alá, így az utolsó oldalakra már olvasóként bennem is felsejlett: „Igen, ez az „üss vagy fuss” reakció miatt történhetett így!” .
Al Ghaoui Hesna állításai tudományosan is jól megalapozottak. Ahogy ő maga is megemlíti művében, az adatgyűjtés során több száz interjút készített és megszámlálhatatlanul sok tanulmányt, újságcikket és könyvet olvasott el a témában. Volt szerencséje olyan ikonikus tudósokkal találkozni otthonaikban, mind Philip Zimbardo és Elliot Aronson, akiknek életműve meghatározó a szociálpszichológia történelmében, és kikérhette véleményüket saját kutatási területéről, mit gondolnak, mennyiben és hogyan befolyásolja a félelem az embereket. A szakemberek mellett olyanokkal is megismerkedhetünk, akiknek sikerült uralniuk a félelmeiket. A fontvonalak ellentétes oldalán élő édesapák történetét, egy kerekesszékben ülő férfi kalandjait és egy egyensúlyművész elképesztő stressz- és félelemkezelési módszereit is megismerhetjük többek között. Az elmesélt történetek és saját kutatásai alapján a könyv több alternatív megoldási utat nyújt ahhoz, hogy nem legyőzzük, hanem saját céljaink szolgálatába állítsuk a félelmet.
Sokszor megjelenik az önvizsgálat, a tudatos életmód eleme, amely során megfigyeljük, hogy az egyes magánéleti szituációk hogyan hatnak ránk, mit érzünk egy-egy tévés bejelentkezés vagy politikai propaganda láttán. A Félj bátran állítja, ezek az apró megfigyelések is sokat segíthetnek abban, hogy megváltoztassuk szemléletmódunk, és a félelmet egyfajta irányításként tudjuk értelmezni, kihívásként tudjunk tekinteni a helyzetekre, ahelyett, hogy kétségbe esnénk. Ahogy a könyv borítóján is olvasható: „Hajtóerő az élethez, iránytű a kihívásokhoz”. A fejezeteket olvasva kiderül, ez a mondat a félelemre vonatkozik, és igaz rá. Több kutatás is bizonyította, hogy előtörténetünk, személyiségünk és szemléletmódunk függvényében tekinthetjük a félelmet egyfajta „bilincsnek”, amely megláncol minket és tekinthetjük „iránytűnek”, amely löketet ad ahhoz, hogy megbirkózzunk a kihívásokkal.
Hesna könyvének olvasása már önmagában véve is egy belső utazás, egy önvizsgálati folyamat, hiszen az olvasó óhatatlanul saját életére vonatkoztatja az fejezetekben felmerülő problematikát, elméleteket és elgondolkozik: engem befolyásol a félelem? Én irányítom az életem? Meghasonlok csak azért, hogy a csoportba tartozzak? Engedek a hüllőagyam által generált „üss vagy fuss” reakciónak a mindennapi életemben? Az automatikus válasz ezekre a kérdésekre egy egyértelmű nem. Mindenki hajlamos azt hinni magáról, hogy ő képes ellenállni a csoporthatásnak és a félelmei nem befolyásolják. Ám ha jobban átgondoljunk az életünket, mit, miért csináltunk, akkor őszintén mindenkinek be kell vallania: bizony, volt hogy a könnyebb utat választotta és engedett félelmeinek. Minden emberben él az az ősi ösztön, hogy tartozni akar valahová. Mai világunkban a megfelelés, a terv teljesítése és az elvárásoknak való megfelelés központi szerepet játszik a hétköznapokban. Általában azonban az emberek, köztük én is, hajlamosak felnagyítani a problémákat, elvárásokat generálni saját maguk felé és meggyőzni önmagukat, hogy ezeket az elvárásokat egy külső személy, a család, a társadalom vagy a párjuk állította eléjük, miközben csak saját agyukban létezik. Erre vonatkozik a címben idézett mondat is: „Hiszen nem a félelem a bilincs, hanem az elvárások”.
A mű egyik központi eleme, hogy kifejti, a félelmet nem legyőzni kell, hanem elfogadni és a magunk szolgálatába állítani, hogy az annál fontosabb vágyainkat teljesíthessük a segítségével. „Ne bánd, hogy félsz! Csak félj bátran!” Írják az epilógus utolsó szavai, és én is ezt az üzenetet szeretném közvetíteni a cikkemmel. Személyes élményeimről szólva, Hesna írása segített abban, hogy tisztábban lássam az életemet. A bizonytalanság és az információhiány az egyik fő forrásai félelmeinknek, és ez a könyv segít abban, hogy legalább megtudjuk, mivel állunk szemben.
Kiemelt kép forrása: hesna.hu
