Margaret Atwood hatalmas figyelmet kapott itthon (is), amikor A szolgálólány meséjéből készült sorozatot bemutatták: szuper könyv és szuper adaptáció párosa segített hozzá rengeteg embert, hogy megismerje a kanadai szerzőnőt, még ha korábban nem is hallott róla. A dolog azonban itt szerencsére nem ért véget, és Atwood egy másik könyvéből, az 1996-os Alias Grace-ből is sorozat készült. Ennek apropóján pedig magyarul is megjelenhetett az alapjául szolgáló regény.
A szolgálólány meséjéhez hasonlóan az Alias Grace is egy női történetet mesél el, ám disztópia helyett itt egy igaz történetet kapunk: az 1800-as évek közepén életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek egy Kanadába emigrált 16 éves cselédlányt, amiért állítólag a szeretőjével meggyilkolta munkaadóját és a házvezetőnőt. A történetbe akkor kapcsolódunk bele, amikor Grace már közel húsz éve börtönben ül azért a tettért, amit rábizonyítani soha nem tudtak, ő pedig állítása szerint nem emlékszik a gyilkosság körüli pár napra. Egy pszichológus úgy gondolja, új módszereivel talán segíthet előhívni a lány emlékeit, megoldva ezzel a rejtélyes ügyet.
A módszer abból áll, hogy a férfi beszélteti Grace-t: így ismerjük meg a lány teljes történetét a Kanadába vezető hajóúttól kezdve a gyilkosságig. Az egyszerű és mégis varázslatos elbeszélői stílussal megírt történet nem hoz pörgő cselekményt, nincsenek izgalmas fordulatok, mégis a könyv letehetetlen. Tökéletes példája annak, amit kortárs szépirodalomnak nevezünk: nem az események izgalma, hanem az elbeszélés szépsége miatt olvassuk.

Mindeközben pedig kirajzolódik előttünk ez a világ, ahogy Atwood az 1840-es évek Kanadáját – kutatásai alapján – elképzeli, és ez a két teljesen különböző karakter: a végtelen és csodálatos egyszerűséggel gondolkodó Grace, és a vívódó pszichiáter. Érdekes megfigyelni, hogy miközben a történet megtörtént eseményeken alapul, tehát a cselekmény alakulása nem Atwood képzeletének műve, addig abban, ahogy Grace-t bemutatja, mennyire visszatükröződik az, ahogy ő viszonyul a lányhoz, akit a leírások és újságcikkek alapján ismert meg.
A sorozatban a színészválasztás tökéletesen sikerült, mégis érdemes időt szánni a regényre, és azon keresztül megismerni Grace Marks történetét. Itt nincs jelentősége a spoilereknek, sőt. Atwood, ahogy már mondtuk, úgy építi fel az elbeszélést, hogy a kezdőpontján hősünk már 20 éve börtönben ül: nincs suspense, nem kell azon izgulnunk, vajon elítélik-e vagy sem. Nem a végkifejlet, hanem az elbeszélés maga az, ami érdekes. A regény végén megismerjük Grace történetének a pszichológus látogatását követő időszakát is, ám én úgy éreztem, Atwoodnak e szakasz megírásához már nem fűlött a foga. Ezzel együtt ajánlom mindenkinek a könyvet, igazi olvasmányélményt ad.
Margaret Atwood: Alias Grace
Jelenkor, 2017