Tanár és diák közt nagyon sok dologból adódhat konfliktus, és legtöbbször nem feltétlen az az oka, ami éppen akkor történt, hanem sokszor a háttérben rejtőzik a probléma gyökere.

Vegyünk egy egyszerű példát, ami biztos megtörtént már mindenkivel, ha bevallja, ha nem.
Tegyük fel, hogy összevesztél a legjobb barátoddal, vagy éppen most vagy túl egy szakításon, vagy csak szimplán bal lábbal keltél fel. Különösen a fiataloknál igen gyakori, mikor felkelnek reggel, és igazából már a semmiért is úgy indulnak neki a napnak, hogy ez már csak rossz lehet. Na igen.
Ezekből a „kicsinek tűnő dolgokból” fordul elő sokszor, hogy az igazgatóiban köt ki az ember.

Második okozója lehet a konfliktusnak, mikor a minket tanító tanárral történik valami külső hatás, aminek következtében ingerült lesz egész nap, ami miatt sokszor kis dolgokon felkapja a vizet órán és büntető dolgozatokat irat (azt hiszem ez lehet az oka annak, ha egy tantárgyból annyian bukásra állnak).
Hogy hogyan is tudnánk kezelni ezeket? Igazából most elkezdhetném regélni, hogy „jónak kell lenni csak és helyeselni” de inkább egy két sztoriban szeretnék rámutatni a megoldásokra.

Az első személyes történetem, ami ezzel kapcsolatos, nem is olyan rég történt. Volt egy matektanárunk (nem véletlen volt csak ha értitek..), aki nagyon nem szeretett minket, ami persze kölcsönös is volt. Bejött matekórára és éppen, hogy csak átlépte a küszöböt, de már ordibált velünk, a matekot pedig nem tudta rendesen elmagyarázni, nem érdekelte, ha senki nem érti. Minden osztályban vannak beszédesebb emberek. Nos az én osztályomban a kommunikatívabb emberek száma kicsit magasabb mint általában egy osztályban, ami miatt nagyon sokszor összetűzésbe kerültünk. Egy nap eldöntöttük, hogy ha mindig az a baja, hogy beszélünk órán, akkor most ne szólaljon meg senki egy szót se egész órán, csak hagyjuk, hogy ő beszéljen. Utólag belegondolva már nem a legokosabb ötleteink közé tartozott, mert a tanár erre reagálva mindenkit leakart vinni az igazgatóiba, hogy „megtagadjuk az órai munkát azzal, hogy nem szólalunk meg”. Hogy miért is mesélem el nektek most ezt a kissé unalmas sztorit? Mert a történet a háttere a megoldásnak. Másnap matek óra előtt feljött a tanár és rászánt az óra elejéből egy negyed órát arra, hogy megkérdezze mi volt a probléma, ami miatt ezt csináltuk és végül ahelyett, hogy bármit is beírt volna, tett egy próbát arra, hogy normálisan megbeszéljük, mert attól, hogy valaki tanár, nem szabad, hogy mérföldkövekkel a diákok fölé képzelje magát, mert azzal inkább csak alább ássa magát.
Szeretnék hozni még egy példát az irodalom tanárommal is, mikor kicsi összetűzésbe kerültünk vele, pedig aztán ha valakivel akkor vele tényleg nehéz.

Újonnan nagy divat lett az osztályomban, hogy szünetben egymás haját vágják le a fiúk a hajnyíróval. Mikor ezt meglátta az irodalom tanárom, először azt hitte, csak szórakoznak úgy se teszik meg. Aztán pár perc múlva szörnyülködve nézte, mikor az egyik fiúnak egy horogkeresztet vágtak a hajába és ideges lett, hogy ezt nem órán kéne csinálniuk. Teljesen igaza van ebben, és pont emiatt hiába nem akartunk beletörődni, hogy ezzel várnunk kell még egy negyed órát, elfogadtuk szép csendben, bár szegény srácnak kellemetlen lehetett egy horogkeresztre nyírt hajjal ülnie még.

Hogy miért törődtünk bele ilyen könnyen? Mert minden tanárnak van egy kiállása, egy képe a diákok szemében. Ami nagyon sok helyzetben sokat számít. Például a konfliktusoknál is nagyon fontos az, hogy milyen kapcsolata van a diákoknak a tanárral szembe.

Mindig megfontoltan kell bármit is mondani egy konfliktus helyzetben, mert hiába nekünk diákoknak van igaza, sajnos az esetek 90%-ban nem látja be semelyikük, hogy hibázott volna. Emiatt kell inkább elkerülni ezeket a konfliktusokat és vagy beletörődni szép csendben abba amit mond a tanár, vagy megpróbálni megbeszélni amikor lenyugodtak a kedélyek.