Diákként neked is sok sztorid van, amikor nem tanultál, de kidumáltad, amikor úgy érzed, tökéletesen beszéltél mellé a vizsgán. Ezek vagy vicces sikersztorik, vagy épp arról szólnak, hogy mennyire nem jött be. De ugyanezeket a történeteket a tanárok is megélik a másik oldalon, és bizony ők is mesélhetnek rólad.

Amikor te azt hiszed, hogy kiválóan átverted a tanárt, azért tudd, hogy ő valószínűleg hamarabb átlátott rajtad, mint te gondolnád.

Néhány nagyon vicces tanár sztorit mutatunk, amikor a diák bénább volt, mint hitte:

– Francia órára kellett házi feladatként egy hosszabb szöveget lefordítaniuk a diákoknak. Mindenki beadta, csak egy lógott ki közülük nagyon: aki a Google Translate-ben spanyolra fordíttatta a szöveget francia helyett.

– Gimnázium utolsó évében a Hold különböző fázisairól magyaráztam a gyerekeknek. Egyszercsak az egyik lány feltette a kezét, és megkérdezte, hogy más országoknak is van-e holdjuk.

– Könyvtárosként dolgoztam és előfordult, hogy óra közben is be kellett mennem egy-egy terembe. Most is épp ezt tettem, amikor hallom, hogy a tanár épp az egyik diákkal kiabál: „legalább olvastad volna el, mielőtt egy az egyben beadtad! Talán feltűnt volna, hogy ne úgy kezdd a szöveget, ’25 év tapasztalattal a hátam mögött állíthatom…’ „.

– Egyetem tanítok közgazdaságtant. A félévi végi beadandóját így kezdte egy diák:
„Mind ismerjük az országot, melynek neve Afrika. Mégis nagyon keveset tudunk róluk. Tudjuk, hogy nagyon meleg van, afro-amerikaiak élnek ott, és nagy a szegénység. Felvetődik a kérdés: miért ilyen nagy Afrikában a szegénység?”
Olyan ideges lettem, hogy 24 órára fel kellett függesztenem a dolgozatok javítását.

– Sokáig nem gondoltam, hogy bármelyik diák buta, magamban mindig azt gondoltam, hogy csak a megfelelő motivációt nem találta még meg. Egész addig, amíg találkoztam RJ-vel. RJ nem tudta, hogy a csirke, amit a menzán adnak, ugyanaz, mint a kapirgáló tyúk, az állat. RJ 21 éves volt.

– Gimnáziumban a Rómeó és Júliát úgy tanítottam, hogy a Leonardo DiCaprio-féle filmből mutattam részleteket a gyerekeknek. Gondoltam, így jobban megértik, közelebb lehet hozzájuk hozni. Az egyik lány fel is tette a kezét, na, mondom, remek, megindul a párbeszéd. Mire megkérdezte: „Ő hogy lehet a filmben? Hiszen meghalt a Titanicban.”

– Házi dolgozatban sokszor találkozom plagizálással, amikor a diákok a szakirodalmat a legkisebb energiaráfordítással próbálják kicsit átfogalmazni, és saját gondolatukként feltüntetni. Soha nem értettem, hogy nem esik le nekik, hogy ha ez a szakterületem, nyilván alaposan ismerem mindegyik vonatkozó munkát, többször is olvastam tehát felismerem őket. De aztán egyszer szintet lépett a dolog: az egyik diák engem plagizált. Az én mondataimat fogalmazta át, de minimálisan, és adta be nekem, mintha a sajátja lenne..

– Egyszer hármast adtam egy lánynak a filozófia beadandójára. Visszaadtam neki a dolgozatot, meglátta a jegyet, rám nézett, elkerekedett és komoly szemekkel: „Tudja a tanár úr, hogy ki az én apám?”
A mai napig nem tudom, ki az apja, de a jegye nem változott.

– Az egyik barátom apukája egyetemi tanár. Egyszer voltam náluk, látom, hogy van a falon egy bekeretezett papír, vizsga jellegű. Kérdezem, hogy mi ez. Mondja, hogy az apukája által íratott egyik igaz/hamis vizsga, amin a tanuló 20-ból 0 pontot ért el. Ezt annyira viccesnek találta, hogy meg kellett örökítse.

– Egyszer volt egy diákom, aki a művtöri órámra írt egy esszét, aminek a tárgya Leonard Davin Chi volt. Így írta az egész esszében. A hozzáolvasások során sem tűnt fel neki semmi, hogy valami talán nem stimmel..

Forrás: BoredPanda