Milyen egy jó szülő gyermeki kapcsolat? Egy kérdés, több millió válasz. Mindenkinek mást jelent ez a kérdés.

Minden családban mást-mást jelent az apa és anya közti kapcsolat. Vannak családok, amelyekben olyan közvetlen kapcsolat van a szülő és gyermeke között, hogy bármit megoszthatnak egymással és ha baj történik, meg tudják beszélni, van család, ahol inkább ez háttérbe szorul és megelégednek azzal is, ha néha elmeséli a gyermek nagy vonalakban, hogy mi is történt velük. Vajon te melyikbe tartozol? Szeretnék megemlíteni két viccesebb sztorit, amiből fény derülhet arra, melyiknek mi lehet az előnye illetve hátránya. (Ezek csak példák!)

Apa-fia kapcsolat. A fiú minden nap, mikor hazaér az iskolából, megcsinálja a napi teendőit, amire reggel megkérte az édesanyja, aki késő estig szokott dolgozni, ezáltal a gyermekkel se tud sok időt tölteni. Leül a fiú a kanapéra, mikor végzett a feladataival az apjával szemben. Együtt nézik este a meccset, ami által közösen tudnak valamit csinálni. Hozzászegezi az apa a fiához a nagy kérdést, milyen volt a napja. Elkezdi a fiú mesélni és csak mondja és mondja. Mint általában minden apa és fia között itt is szóba jönnek a lányok. Meséli a fiú, hogy van neki egy lány aki nagyon tetszik, mire elkezdi az édesapja mesélni, hogy mi volt neki anno, mikor bejött egy lány (ugyan ez a szituáció igaz anya lánya között is). Elkezdenek együtt nevetni, viccelődni, felszabadult lesz a hangulat azáltal, hogy az apa is részt vesz a beszélgetésben úgy, hogy elmeséli fiának saját tapasztalatát. A fiú egy kis bátorságot meríthet a történetekből és talán lesz mersze elhívni a lányt randira.

Sokáig dolgozó anya, aki alig látja fiát. Melyik anya örülne, ha kevés lenne az ideje és nem tudna elég időt tölteni gyermekével? Néha találkoznak reggel mikor iskolába menet véletlen összefutnak, de szorosabb viszonyt nem ápolnak. Nem tudják egymásról igazán kivel mi történik, csak azt tudják, amiket éppen fél mondatokból elkapnak. Miért nem jó ez? Tegyük fel, hazamész egy nap az iskolából sírva és édesanyádat találod csak otthon. Értetlenül néz rád, hogy ugyan mi történhetett, hiszen ő nem tud következtetni, hogy esetleg most szerelmi bánata van csak a gyereknek vagy komolyabb baja, mert nem tud semmit a mindennapjaidról. Vajon milyen érzés lehet egy szülőnek mikor rájön, hogy nem tud semmi rólunk gyerekekről és nem teljesen része ezáltal életünknek?

Mivel segíthetünk ezen? Szerintem erre nagyon jól tudja mindenki a választ, hiszen melyik anya lánya ne szeretne együtt vásárolni menni, miközben kibeszélik az összes fiút vagy éppen megtárgyalják a legújabb hajtrendet, vagy éppen melyik fiú ne szeretne az apjával meccsre járni, vagy csak beülni egy sörre a helyi Pub-ba, vagy éppen ki ne szeretne elmenni a családjával közösen, úgy hogy mindenki ott van egy jó moziba, színházba vagy éppen kirándulni?!

Kis dolgok, de mégis sokat számítanak, mindenkinek. Nem szabad elhanyagolni a szülői kapcsolatokat, mert bármi is történjen velünk, ők azok akik mindig mellettünk vannak. Ők azok akik mellettünk voltak és vannak ha sírunk ha nevetünk, ha éppen teljesen kiábrándultunk, mert megláttuk a felvételi ponthatárokat. Ők azok az emberek az életünkben, akikre tényleg bármikor számíthatunk, még akkor is ha olyanokat vágunk néha a fejükhöz, amit mi se gondolunk komolyan.

Meg kell becsülni még tudjuk, mert egy barát se képes azt a szeretetet pótolni amit szüleinktől kaphatunk és adhatunk!