A megszállott szelfie-készítés mentális zavar jele lehet, állítják a legújabb kutatások. Ha időnként elkészítesz egy-egy fotót magadról, amikor még apropója is van, azzal semmi probléma nincs. De az állandó szelfizgetés már személyiségzavarnak minősülhet, és selfitis-nek nevezik.

A kutatócsoport azért kezdett el foglalkozni a kérdéssel, mert már óriási méreteket ölt a szelfie-mánia. Három különböző csoportot különítenek el: megkülönböztetik azokat, akik legalább három selfie-t készítenek egy nap, de nem osztják meg a közösségi médiában.

Akut selfitis-ről beszélünk, ha valaki készít legalább három selfie-t egy nap, és meg is osztja a közösségi médiában.

Krónikus pedig akkor, ha valaki állandó késztetést érez, hogy szelfie-ket készítsen magáról (több, mint hatot naponta), és ezeket meg is osztja.

A kutatás egy alapozó vizsgálat volt, ami azért hasznos, mert meg tudták állapítani a segítségével, hogy a jelenség valóban létezik, így ez kiindulópontja lehet további kutatásoknak. Érdekes lesz megvizsgálni különböző kontextusokban a kérdést, és a szelfiken keresztül az ember-gép interakciós viszonyt is.

És hogy mit mondanak a pszichológusok, minek a jele az állandó szelfizgetés? Nos, szerintük azok szenvednek selfitisben, akik szeretnének a figyelem középpontjába kerülni, mert önbizalomhiányosak. Számukra a szelfie és annak megosztása egy lehetőség, hogy erősítsék szociális helyzetüket, jobban részesei legyenek a közösségnek.

És persze ezen könnyű nevetni, hogy egyszerűen most ez a trend, a szelfizgetés, nem lesz valaki személyiségzavaros csak azért, mert beáll a sorba. A valóságban inkább arról van szó, hogy már meglévő pszichológiai probléma válhat láthatóvá ezen keresztül: hiszen a szelfie és annak megosztása egy olyan dolog, amibe egy önbizalomhiányos ember belekapaszkodhat. Jó beállítás, jobban nézek ki, mint amilyennek gondolom magam, jönnek a megerősítő like-ok, és máris egy kicsit jobban érzem magam.

Szóval, te mennyi szelfie-t készítesz? 🙂

Forrás: studentproblems