Vagy az a típus vagy, aki erőt merít az inspirációs üzenetekből, mint hogy „az út a fontos, nem pedig a cél”, vagy az, aki csak forgatja ezekre a szemét – bármelyik csoportba is tartozol, neked is vannak mélypontjaid, amikor legszívesebben abbahagynád a sulit is, mert úgy érzed, nem bírod. Ilyenkor pedig meg kell találni azt a lendületet, ami kiránt ebből a hangulatból.
Ez viszont nem mindig olyan egyszerű, mint elsőre hangzik. A nehézséget éppen a mindennapok monotonitása okozza, az, hogy úgy érzed, több teher van rajtad, mint amit el bírsz viselni, és egyszerűen nem bírsz ki még egy napot ugyanazzal a rutinnal.
Ilyenkor viszont lépj hátra egyet, és gondold végig, hogy miért csinálod azt, amit csinálsz. Gondold végig a céljaidat, hogy miért kezdted el ezt az iskolát, hogy miért dolgozol mellette, és hogy mi mindent értél már el. Ne legyél visszafogott, bátran ismerd el magad. Nyugodtan veregesd meg a saját vállad a már elvégzett teljesítmény dicséreteként.
Lásd magad úgy, mint akinek céljai vannak és ezért erőfeszítést tesz. Néha úgy tűnik, ezek teljesen hiábavalóak? Most nem fogunk motivációs üzenetekkel jönni, némelyik az is. De ezeket egyszerűen nem lehet különválasztani, nem tudsz csak olyan dolgokat megcsinálni, amelyek bizonyítottan hasznosak a céljaid szempontjából. Lásd az összképet, hogy az egész miért van.
Az is fontos, hogy legyen körülötted egy támogató környezet, akikkel meg tudod beszélni, amikor mélyponton vagy. Van olyan, aki ilyenkor leteremt: ne nyafogj, hanem csináld a dolgod! Hozzá akkor menj, amikor mélyen tudod, hogy csak nyűgös vagy, és arra van szükséged, hogy valaki észhez térítsen. Van olyan is, aki végighallgat, és nagyon együttérez, őt akkor keresd fel, ha tényleg arra van szükséged, hogy valaki veled hüledezzen, tényleg milyen nagy nyomás alatt vagy.
Ami viszont nagyon fontos, hogy ne úgy tekints a stresszre, mint amit a nehézségek okoznak, és te csak egy áldozat vagy. Azt, hogy hogyan éled meg a saját feladataid és mindennapjaid, te is alakítod: így is állj hozzá!