Nincs is jobb, mint a lusta nyári délután egy könyvvel a kezedben. Akár vízparton, akár otthon, a nyári szünet remek alkalom, hogy beszippantson egy igazán jó könyv. Mit ajánlunk?

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

A Bécsben élő költő első regénye tavaly jelent meg, és letehetetlennek bizonyult. Magával ragadó stílusban ír, és szuper apróságokon keresztül ragad meg ismerős életérzéseket, jeleneteket.

Kiindulási pontja a kortárs világunkból származó, az egyetemet nem olyan rég befejező, a fővárosba kis faluból érkező Lente Bálint, de a történet néhány időugrással vissza is lép néhány évtizedet. Ahogy a szálak összeérnek, az pedig borzongató.

 

 

 

Tóth Krisztina: Fehér farkas

Tóth Krisztina is most jelentkezik kötetben először prózával, novelláiban egy-egy helyzetet, érzést ragad meg.

„”Minden lakás másik történet” – mondja Tóth Krisztina novellájának elbeszélője, miközben saját egykori otthonát keresi. Mindegyik lakás emlékezteti rá valamennyire, de egyik sem lehet ugyanaz. Minden boldogtalan lakás a maga módján az. Ilyenek a könyv katartikus történetei is, amelyek a korábbi műveknél élesebben mutatják meg a hatalmi elnyomás törésvonalait, az alárendeltség, a kirekesztettség stigmáit, az erőszak állomásait. Rendszerint névtelen hősei ismerősek, mellettünk toporognak a liftben, mögöttünk loholnak a lépcsőházban. Felfigyelünk rájuk, ők pedig elkezdenek beszélni: egykor volt otthonokról, bizarr találkozásokról, évtizedes talányokról, kapcsolatokat szétfeszítő titkokról.”

Schein Gábor: Megleszünk itt

„Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti is. Egykor tehetséges matematikusként önként döntött úgy, hogy könyvtáros nővérével vidékre költözik, és a helyi középiskolában kezd tanítani. A csodabogárként elkönyvelt férfi nővére és munkája elvesztése után felszámolja korábbi életét, és egy város széli viskóba húzódik, hogy befejezze emberkísérletét – saját magán.

A regény másik szála egy negyven felé közeledő házaspár krízistörténete. A tördelőként dolgozó Ágnes és férje, az akaratos ügyvéd, Zoltán házassága boldogtalan. Nem értenek szót egymással. Két tökéletesen ellentétes alkat, mégis elszakíthatatlanul összetartoznak. A nő gyerekükkel a férfi apjához költözik a város melletti tanyára. Kiefer itt találkozik Zoltánnal és Ágnessel, a találkozások pedig őt is megváltoztatják.”