Valahol az utóbbi tíz évben teljesen átalakult a munkához való hozzáállás: úgy érezzük, szinte elvárják, hogy este tízkor is elolvassuk az e-mailt, és magunk is azzal hencegünk, mindig, egész nap elérhetőek vagyunk, este is hajlandóak vagyunk a munkánkkal foglalkozni, ha arra van szükség. Ha te is úgy kezded majd el egyetem után a munkás életed, hogy 24 órában éberen figyeled a feladataid, nagyon hamar felőröl majd.
Rengetegen használják a szabadidejüket arra, hogy valamilyen más tevékenységen keresztül extra jövedelemhez jussanak. Hazaérnek a munkahelyükről, átváltanak a másik kis businessükre, és igazgatják, koncentrálnak tovább. És ez érthető tulajdonképpen, szükségünk van a plusz pénzre, és a saját kis dolgunkat még jobban is élvezzük csinálni, mint a munkahelyit, hiszen ez valamilyen hobbiból alakult át.
Csakhogy ez a probléma. Manapság az emberek a hobbijukat is pénzszerzésért végzik, amitől viszont az megszűnik hobbi lenni. Munkává válik, ami felelősséggel jár, és nem lehet tét nélkül, csak az élvezetért csinálni.
Márpedig az embernek szüksége van olyan szabadidőre, amiben olyan tevékenységet végez, amit egyszerűen azért csinál, mert az élvezettel tölti el. Szükségünk van rá, mert relaxál, levezeti a stresszt, és kizárólag örömforrás, minden idegesség nélkül.
Ennek a folyamatnak az eredménye, hogy mivel a hobbi is munkává válik, keresünk helyette mást, ami végre teljesen ellazít, nem igényel különösebb koncentrációt: és ez nagyon sok esetben az, hogy bámuljuk a telefonunk kijelzőjét. Amúgy sem akarunk lemaradni semmiről, nézzük a friss bejegyzéseket, képeket. És csak bámulunk egy kijelzőt több órán át, anélkül, hogy ténylegesen befogadnánk valamit.
Ez nem segít ellazulni, sőt.
Amikor a teljesítmények és eredmények kultúrájában élünk, kivetítjük ezt mindenre, és lassan a szabadidős tevékenységeinkben is versenyhelyzetet teremtünk. Elképesztő nagy arányban veszítettük el annak képességét, hogy egyszerűen azért csináljunk valamit, mert jól érezzük magunkat, miközben csináljuk. Célok, elvárások nélkül.
Szerezz egy hobbit, és merülj el benne időről időre. Legyen ez egy alap, amiből nem engedsz, akkor sem, amikor be akar szippantani a munka. Élvezd a szabadidőd, mert nincs sok belőle.