Szabad-e órai prezentációra kötelezni azt, aki szorong?

Szerző: Diákszemmel

Órai prezentáció, versfelmondás: az iskolai éveink alatt számtalan olyan helyzet van, amikor emberek – az osztály, a csoport – előtt kell nyilvánosan beszélnünk. Van, aki ezt jól kezeli, és van, akinek kész rémálom. És van olyan is, aki kifejezetten szorong az ilyen helyzetekben: vajon őt szabad-e kötelezni arra, hogy álljon fel, és beszéljen a közösség előtt? Ezt vetette fel valaki Twitteren, és online vita alakult ki róla.

Egy Twitter felhasználó (@bluexmasgcv) vetette fel, hogy azoktól, akik szoronganak a közönség előtti nyilvános prezentációtól, nem kellene ezt elvárni a suliban. Leírta, hogy neki szerencséje volt egy megértő tanárral, aki megengedte neki, hogy ne az osztály előtt, hanem kizárólag a tanárnak feleljen, ezzel csökkentve a helyzet nehézségét számára.

Azzal érvel, hogy számos más módja van, ahogy egy diák bizonyíthatja a tudását, ha fél a prezentációtól, nem kellene erre kötelezni, hanem más lehetőséget kellene adni neki.

Sokan egyetértenek vele, hangoztatva, hogy egy szorongó embert prezentációra késztetni nem segítség: ha ő borzasztóan éli meg a helyzetet, akkor nem működik a “majd belejön”, vagy “gyakorolja csak, hogy megtanulja leküzdeni” elve. Vannak szélsőséges esetek is, volt, aki leírta, hogy mivel szorong, nagyon hadarva és halkan tartotta a prezentációját, ami miatt a tanár elkezdett kiabálni vele, hogy beszéljen már érthetőbben, amire ő elsírta magát, és a tanár ezért is csak kiabált vele.

Akik elutasításban részesültek, amikor jelezték, hogy ők nem komfortosak a közönség előtt beszélésben, sokszor azt a választ kapták, hogy meg kell szokniuk, mert az életben úgyis kerülnek majd olyan helyzetbe, akár a munkájuk során, amikor emberek előtt kell beszélniük és nem bújhatnak ki ez alól. Ez például egyáltalán nem igaz. Számos olyan hivatás létezik, amelyben az ember soha nem kerül olyan helyzetbe, hogy nyilvánosan kelljen prezentálnia. Ha pedig mégis olyan munkát választ, ahol ezzel szembe kell néznie, akkor majd valóban meg kell tanulnia kezelni ezt a szorongást – de ebben majd szakember segítségét tudja kérni, ami azért egész más, mint a gyakorold, fiam, és akkor egy idő után majd nem izgulsz.

A vita végül erre futott ki: valóban rengeteg ember küzd különböző szorongásokkal, és amikor a suliban ezekkel nem tud megbirkózni, az nem hiszti, vagy hanyagság jele. A szorongásokat azonban nem szabad hagyni, hogy eluralják az embert: érdemes szakember segítségét kérni, amikor úgy érezzük, gátolja a teljesítményünket. Addig is, az egész társadalomnak meg kellene tanulnia elfogadóbbnak lenni a másikkal, és túllépni azon a poroszos nevelési stíluson, hogy ha az osztálytársad is el tudta mondani azt a verset a többiek előtt, akkor neked is menni fog, fiam.

Nektek mi a véleményetek? Milyen tapasztalataitok vannak ezzel kapcsolatban a suliban?

Hozzászólások

Szerző: Diákszemmel