Az emberi problémamegoldás alapvetően úgy működik, hogy amikor szembejön a kihívás, igyekszünk azonnal minél több lehetőséget kizárni, hogy minél szűkebb legyen azok köre, amiből majd kiválasztjuk az ideálisat. Így könnyítjük meg saját magunk számára a megoldandó helyzeteket kezelését. Ehhez képest tanulás közben mit csinálunk? Elkezdünk ilyenkor még több, újabb dolgot hozzágyűjteni, mert azt hisszük, ettől majd átfogóbb lesz a megoldásunk. De tényleg így van?

Az emberi elme alapvető működéséhez tartozik ez az egyszerűsítés, hiszen lényegesen megkönnyítjük a saját dolgunkat, ha nem járunk fejben végig minden lehetséges megoldást, hanem néhányat minél hamarabb kizárunk. Minden mérlegelés, minden döntési helyzet nem csak energiát vesz el, de stressz faktort is jelent, ezért ez egy természetes folyamat.

Tanulás közben azonban sokszor az ellenkezőjét csináljuk. Az első leszűkítések után elkezdjük kibővíteni a kapcsolható információk, tanulási módok körét. Elsősorban azért, mert rengeteg forrás áll a rendelkezésünkre, nagyon könnyen elérünk rengeteg új megközelítést, irányt, és azt gondoljuk, hogy ezáltal több lesz, amit csinálunk – pedig nem biztos, hogy így van.

Sokkal valószínűbb, hogy az eredmény az lesz, hogy mindenbe egy kicsit belekapunk, sokkal több feladatot csinálunk saját magunknak, és nem lesz olyan komplex sem a tudásunk, sem az általunk megírt munka, mintha maradunk az egyszerűbb úton.

Az ideális munkamenet nagyjából így néz ki: adott a feladat, legyen az a tanulnivaló, vagy megírnivaló. Eldöntjük, a rendelkezésünkre álló ismeretek alapján, hogyan fogunk hozzá. Rendszerezzük a részfeladatokat, és összeszedjük, hogy mire lesz hozzá szükségünk. Ezután nekilátunk a részfeladatoknak, és lehetőség szerint nem bővítjük tovább a megközelítéseink körét. Vannak persze kivételek. Amikor nagyon rövid lesz a beadandó, és keresnünk kell még forrásokat, hogy további felvetésekkel egészíthessük ki, és meglegyen a karakterszám. Vagy amikor úgy érezzük, az adott tanulási módszer nem működik, és kipróbálunk valami újat. De ehhez a megoldáshoz akkor nyúljunk, ha szükségünk van rá.

A konklúzió tehát, hogy ne vesszünk el abban, mi mindent csinálhatnánk: tanulhatunk a saját kikérdező kártyáinkkal, de nahát, itt ez az ismétlő app is, ebbe is beletöltöm az adatokat, hátha ezzel még jobban megtanulom. Vagy ez az esszém, úgy döntöttem, ebből az irányból közelítem meg,d e nahát, itt is olvastam még egy cikket, tulajdonképpen erre is ki lehet térni, és még ott is van két forrás. Az egyszerűbb, a kevesebb néha több, ebben az esetben is hatékony a mondás.