Biztos te is sokszor megkaptad már családi jótanácsként, hogy „magad miatt tanulsz”, amitől motiváltnak kellene érezned magad, de nem teszed. Miért van ez így?

Amíg a nagyszüleid, vagy akár a szüleid úgy nőttek fel, hogy igenis kitörési lehetőséget biztosított nekik a tanulás, jobb, kényelmesebb, anyagilag biztonságosabb életet tudtak teremteni, ha tanultak és ezáltal végzettséget szereztek, te már – jó esetben – nem ilyen helyzetben nőttél fel. Te már kényelmes körülmények között töltötted a gyerekkorod, és nem érzed azt, hogy harcolnod kellene, erőfeszítéseket kellene tenned – ami természetesen egyáltalán nem a te hibád, egy adottság, ami azonban jelentősen meghatározza a motivációd.

Nem azért szeretnél diplomát szerezni, jó jegyeket kapni, hogy jelentősen változtass az életeden – azért tanulsz, mert a szocializációd része volt, hogy gimnázium után egyetemre megyünk, diplomát szerzünk, és elhelyezkedünk. Nem kell hajtson az a vágy, hogy ha nagyon szorgalmasan tanulok, akkor én talán végre tudok majd finanszírozni a családomnak egy nyaralást.

Mindemellett azt is tudod, hogy nem az iskola az egyetlen hely, ahol hasznos, a karriered szempontjából releváns tudásra tehetsz szert. Természetesen van jelentősége a hivatalos papírnak, amit egy végzettség ad, de gyakorlati szempontból épp ilyen jelentős az az autodidakta módon megszerzett tudás, amivel például a fotós és képszerkesztő ismereteid fejleszted, és munkát is szerezhetsz ennek a tudásnak a birtokában.

Miközben suliba jársz, rájössz, hogy ha sokat tanulsz és 5-öst kapsz, vagy nem tanulsz, és 2-est kapsz, az valójában nem változtat semmin. Miközben te olyan dolgot szeretnél csinálni, aminek jelentősége van. Annak, hogy bemagolod a nehéz tananyagot, amiről egyelőre fogalmad sincs, hogy fogod-e valaha használni, nem érzed az igazi jelentőségét.

Emellett pedig figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy ma már sokkal gyorsabban „jutalmazó” dolgok vesznek körül minket, mint amilyet a tanulmányok nyújtanak: az, hogy ma jól és sokat tanulsz, nagyon sokára fog megtérülni. Sokkal később lesz az a pont, amikor egy ismeret, egy tanárnál szerzett elismerés valamilyen módon visszaköszön – így nehéz elérni saját magad számára, hogy ebben motivációt találj.

Miben találhatsz akkor motivációt?

Mégis le kell ülni vizsgaidőszakban, és megtanulni a tananyagot, hogyan tudod könnyebbé tenni magadnak azáltal, hogy motivációt találsz hozzá?

• Koncentrálj a teljes képre: az iskola az a hely, ahol a konkrét tananyagon kívül a gondolkodás képességét, a tanulási módszereket is megtanítják neked. Azáltal, hogy megbirkózol a kötelező tananyaggal, szert teszel olyan képességekre, amik segítenek az új dolgok megértésében, olyan irányokban alakítják a gondolkodási folyamatod, amerre magadtól talán nem indulnál el.
• Tekints úgy a tanulásra, mint az önismeret fejlesztésének egy módja: segítségével megismered a saját képességeid, határaid, megtanulod, mennyire vagy terhelhető. Lehetőséget kapsz, hogy megtapasztald, milyen, ha kudarcot vallasz valamiben, és levond a következtetést, hogy mit kellene máshogy csinálnod, hogy jobb eredményt érj el.
• Fókuszálj arra, hogy az új ismeretek megszerezése soha nem teljesen hiábavaló. Azt, hogy most megküzdesz egy feladattal, még nem tudhatod, hogy mikor és hogyan válik később a hasznodra, de arra lehet. Persze az is lehet, hogy bizonyos dolgokkal soha nem foglalkozol majd később, de az ismeretszerzés, a nyitottság a világra, mindig lehetőségeket tár fel.

Ahhoz, hogy motiválttá tudj válni a tanulásban, meg kell találnod, miből meríthetsz ehhez forrást. Mert ha megvan a motiváció, könnyebben megy a tanulás, izgalmasabb dolgok válnak elérhetővé.