Mindannyian megfogadjuk – különösen, amikor épp nincs suliidő -, hogy kialakítunk olyan szokásokat, amikkel majd jobban tudunk tanulni, nem hagyunk mindent az utolsó pillanatra. Aztán amikor eljön az ideje, hogy teljesíteni kellene, csökken az elhatározás ereje. Mit tehetünk, hogy a jó rutinból szokás váljon?

A szokások olyan ismétlődő viselkedések, amikkel feladatokat – is – elláthatunk, lényegük, hogy a rendszerességük miatt könnyebben végezzük őket, mint ahogy egy-egy nemkívánatos feladatra önmagában szánjuk rá magunkat.

Ezért tervezzük el mindig, hogy tanulási szokásokat alakítunk ki. Minden nap gyakoroljuk egy kicsit az idegen nyelvet, amiből fejlődni szeretnénk, minden nap egy órát olvasunk a szakirodalomból – csakhogy az a baj, hogy a legtöbb esetben ezek megmaradnak az elhatározás szintjén, és nem jutnak el odáig, hogy szokássá váljanak.

Ahhoz, hogy egy követni kívánt rutinból szokást alakíts ki, az az egyszerű követelmény, hogy akkor is csináld, amikor nincs hozzá kedved.

Amikor meghozod az elhatározást, talán még fűt is a lelkesedés és haladsz vele. De aztán a harmadik alkalommal pont nincs kedved azzal foglalkozni, találsz egy remek kifogást, amivel kikerülheted, és máris borul az egész.

A legfontosabb, amit ilyenkor tehetsz tehát, hogy akkor is vedd rá magad, hogy megcsináld, amikor nincs kedved.

Ha néhány alkalommal leküzdötted a saját ellenállásod és akkor is megcsináltad, amit szeretnél, amikor nem volt hozzá kedved, akkor jó eséllyel valóban a szokásoddá válik, és legközelebb már nem lesz olyan ellenérzésed vele szemben.

Ha valamire rá akarod venni magad, nincs az a tuti tipp, aminek segítségével ez majd mindig könnyen fog menni. Itt minden alkalommal rád és az akaraterődre van szükség. Minél többször teljesítesz ezen a téren jól, annál kisebb lesz benned az ellenállás. El nem fog múlni, természetesen, de sokat javíthatsz a helyzeten.