Ha te is voltál már valaha magányos, akkor tudod, ez nem feltétlen jelenti azt, hogy nem vesznek körül emberek, nincs egy társasági kör, amihez tartoznál. Magányos akkor is lehetsz, ha társaságban vagy – ez az érzés ugyanis máshonnan fakad.

A magány egy kicsit hasonlít a fizikai fájdalom dinamikájához: ahogy a fájdalom is azért működik, hogy megakadályozza, hogy bizonyos veszélyes tevékenységeket tovább folytassunk – például ha belelépsz egy szögbe, időben jelez, hogy ezt hagyd abba -, a magány is arra szolgál, hogy megakadályozzon bizonyos lelki sérüléseket.

A magány ezzel együtt olyan érzés, ami ellen tenni szeretnénk: ez egészen ősi ösztönből származik, hiszen a magányos, egyedül lévő ember a civilizált társadalmak megjelenése előtt konkrét veszélyben volt, hiszen egyedül sokkal nehezebb élelmet gyűjteni, szembeszállni a vadállatok támadásával.

Magányt tehát nem szeretünk érezni, próbálunk tenni ellene, csakhogy ez nem olyan egyszerű.

Hogyan indulj el, ha magányos vagy?

1. Ne hibáztasd magad és a szociális készségeid

Ha magányosnak érzed magad, miközben mindenki más látszólag olyan intenzív és mély kapcsolatban van rengeteg emberrel, könnyen eshetsz abba a hibába, hogy magadban keresed a magány okát. Úgy érzed, nem megfelelőek a társas készségeid. Erről szó sincs.

A logika fordított, minél inkább magányosnak érzed magad, annál jobban bezársz – nem híján vagy a szociális készségeknek, csak nem használod őket.

2. Ismerd meg magad, és hogy mennyi kapcsolódásra van szükséged

Amikor az ember magányosnak érzi magát, másoktól azt a választ kapja, járj el többet, tölts időt másokkal. Csakhogy ez nem ennyire egyszerű. Az, hogy mennyi, milyen intenzitású és mélységű kapcsolatok tesznek boldoggá, az minden ember esetében más és más. Van aki akkor érzi jól magát, ha több különböző társasába is tartozik, minden este emberekkel lehet, olyanokkal, akikkel jól érzi magát, de ugyanakkor felületes a kötődés. Másoknak elég két ember, akivel igazán egy hullámhosszon érzi magát, és nincs szüksége nagy társaságra, hogy ne érezze magányosnak magát.

Fontos tehát, hogy ismerd meg a saját igényeid: milyen típusú kapcsolatokra vágysz.

3. Ne legyenek elvárásaid – se magaddal, se másokkal

Ha a fenti két ponton elgondolkodtál, talán közelebb kerültél ahhoz, mire is van szükséged. Ennek tudatában légy nyitott a téged körülvevő emberekre – ha a frusztrációt sikerült levetkőznöd, máris könnyebben megy, hogy közel engedj magadhoz másokat – annyira, amennyire te szeretnéd. Ne próbáld azonban erőltetni ezeket a kapcsolatokat, hagyd, hogy maguktól bontakozzanak ki. A másik is ugyanabban a cipőben jár, mint te, neki is megvannak a saját preferenciái, és rengeteg oka lehet, amiért te ebbe most férsz bele. Amint megtanulod, hogy mások irányodban tanúsított viselkedése a legtöbb esetben nem rólad, hanem róluk magukról szól, egészen más fényben látod a kapcsolataid.

Mindannyian érezzük magunkat bizonyos időszakokban magányosnak – ezt el kell fogadni, és tudni kell azt is, hogy bármelyik alkalom lehet az a pillanat, amikor ez megfordul, és kialakul egy olyan kapcsolatunk, ami megszünteti a magányt.