Jelentősen átalakult a világ tempója az utóbbi 20 évben, és elvárják, hogy jól funkcionáljunk benne, de az iskolában nem jelenik meg témaként sem néhány olyan alapvető készség, amire pedig hatalmas szükség lenne. Ahhoz, hogy megőrizd a józan eszed.

1. Mikor kell egy e-mailre válaszolni, mit tegyünk, ha kerestek telefonon, de nem vettük fel?

Az a benyomásom, hogy az egymás korlátlan zargatásának kultúráját éljük, miközben a technológia nyújtotta lehetőségek épp ennek ellenkezőjét tennék lehetővé. Például simán felhív – munkaügyben, munkaidőben – többször is valaki, mintha legalábbis nem tudná: ezek a kiváló eszközök megjelenítik a nem fogadott hívásokat. Tudja persze, de úgy gondolja, hátha csak nem hallotta az illető, és azóta nem nézett rá a telefonjára (persze, mert nem néz rá mindenki tíz percenként). Vagy csak egyszerűen nincs már arról szó, hogy majd úgyis visszahív, ha lehetősége van rá? Vagy nem tartjuk túlzásnak, hanem annak eszköze, hogy jelezzük, fontos ügyben akarunk a másikkal beszélni?

Ugyanez a helyzet az e-mailekkel: ha kapunk egyet, reagáljunk rá, ha még nem csináltuk meg, amit benne kértek, csak hogy jelezzük, vettük az adást? Vagy természetes, hogy a másik megkapta az e-mailt, tehát akkor reagáljunk, amikor érdemben tudunk? Nem alakult ki, vagy valahol elveszett ennek a megfelelő etikája, ettől azonban felesleges és egymást akadályozó kommunikációkkal van tele a nap.

2. Pénzkezelés

Hitelkártyák, hitelek, adózási formák, ezek működése: egy alapvető pénzügyi felvilágosítás nagyon hasznos lenne, mielőtt az ember mindent a saját kárán tanul meg. Különösen, hogy a későbbiekben szinte kizárólag olyanoktól tudunk ilyen kérdésekben tanácsot kérni, akinek érdeke, hogy mi válasszuk az általa nyújtott ajánlatot, tehát nyilván az előnyeit hangsúlyozza, hátrányait, a benne rejlő veszélyeket nem emeli ki.

3. Hogyan teremtsük meg a munka és magánélet egyensúlyát?

Ma már természetes, hogy a telefonunkon értesítést kapunk minden üzenetről – amikor elkezdesz dolgozni, akkor igaz lesz ez a munkahelyi üzenetekre is. Mi okozza, hogy olyan neurotikus a társadalom, és olyan sokan küzdenek kiégéssel? Mert azáltal, ahogy a munka észrevétlenül kicsúszott a munkavégzés helyéről, bele a szabadidőnkbe: az esti programunkba, az otthon töltött időbe, hirtelen folyamatosan „készenlétben” vagyunk: koncentrálunk, megoldáson agyalunk, és nincs ideje az elménknek ellazulni.

Figyelmet kellene fordítani és minél hamarabb tudatosítani a munka és magánélet különválasztásának a fontosságát, és felkészíteni arra, hogy ezt milyen módon lehet megtenni. Olyan alap dolgoktól, hogy lekapcsolod az értesítéseket: legalább csak akkor lásd a munkával kapcsolatos levelet, ha te magad megnyitod, komplexebb megoldásokig.

4. Táplálkozási ismeretek

Talán abszurdnak tűnik, mert hiszen mindenki eszik otthon, és hozza ennek egy kultúráját, mégis fontos lenne egy olyan alap oktatást tartani, ahol elmagyarázzák: mit figyelj meg egy ételen, mielőtt megvásárolod (például, hogy ne tartalmazzon tartósítószert, ha van alternatíva), milyen érzékenységek vannak, és ennek mik a tünetei.

Ennek létjogosultságát igazolja, hogy ma már rengetegen küzdenek különböző étel-intoleranciákkal, és ezek sok esetben az életmód következményei. Ha tisztában lennénk azzal, mi mit képes okozni, akkor tudatos döntéseket hozhatunk a táplálkozásban.

5. Önbizalom a döntések meghozásában

A széles kínálat, a rengeteg, szinte pontosan egyező opció ugyanarra a funkcióra, az összehasonlító oldalak kimeríthetetlen információ mennyisége közepette néha nagyon nehéz meghozni egy-egy döntést, mert tudod: még alaposan kutatást is végezhetnél, hogy az optimális eredményre juss.

Ennek következménye, hogy sokszor bizonytalanok vagyunk, nem merünk döntést hozni, sőt, örülünk, ha meghozzák helyettünk. Pedig nem ez a megoldás, de észre sem vesszük, annyira örülünk, hogy a döntéshozás terhe lekerült rólunk, hogy elfogadjuk, amit meghoznak helyettünk – mindaddig, amíg észre nem vesszük, hogy ez nem a mi döntésünk volt.

A lista persze hosszan folytatható lenne: mindazokkal, amik általánosságban hiányoznak az iskolából, pedig a „felnőtté nevelő” intézmény felelőssége lehetne, és azokkal is, amik új dolgok az életünkben, a technológiai fejlődés hozta magával, és még egyszerűen nem alakult ki kultúrája, szabályai, amik átadhatók lennének. Én most azokra fókuszáltam, amik a mentális egészségünk megőrzésében játszanak fontos szerepet – ezen a téren ti mit tudnátok még kiemelni?