Nem elég az izgulás által okozott stressz önmagában, az izgulós emberek általában arra is rágörcsölnek, hogy mások látják rajtuk, hogy izgulnak. Pedig egy kutatás szerint ez empátiát vált ki, és máshogy reagálnak rád.

Az izgulós embereknek általában nem csak az izgalom okozta stresszel és félelemmel kell megküzdeniük, pedig az is épp elég kellemetlen. Az előzetes félelem, a sikertelenség stressze bénítólag hathat. Ehhez aztán még hozzájön, hogy attól is félsz, mások látják rajtad, hogy izgulsz. Azt gondolod, ezt a gyengeség jelének veszik, vagy annak bizonyítékaként, hogy nem biztos a tudásod.

Pedig épp az ellenkezője igaz. Egy kutatásban arra jutottak, hogy ha látjuk a másikon, hogy izgul, ideges, empatikusabban, kedvesebben állunk hozzá. Eleve elfogadóbbak vagyunk, mert látjuk, hogy izgul.

Nem kell tehát hatalmas energiákat tenni még abba is, hogy megpróbáljuk magunkat magabiztosnak mutatni.

A stressz általában olyan fiziológiai változásokkal jár együtt, amelyek felkészítenek minket, hogy jobban meg tudjunk felelni egy kihívásnak. A felgyorsult szívverés például több oxigént pumpál az agyba, hogy jobb válaszreakciót tudjunk adni.

A stressz jeleit azonban társas helyzetben is produkálhatjuk, amikor nem érezzük komfortosan magunkat vagy éppen ismeretlenekkel vagyunk körülvéve. Mint kiderült, ez egy messzire visszanyúló jelzése annak: nem jelentünk potenciális veszélyt, nem szeretnénk dominánssá válni.

Ennek egyszerű megnyilvánulása, amikor a hajadhoz, arcodhoz nyúlsz sűrűn, a körmöd rágod, gyakran megnyalod a szád: ez egyfajta jelzése a sebezhetőségednek. Erre a másik fél általában empátiával reagál: vagy azért, mert ő a domináns fél, és a reakciód megnyugtatta, vagy azért, mert ő is bizonytalan, és a jeleid hatására ellazult, hogy nem jelentesz veszélyt.

Ez az egyszerű biológiai fordítás adja az alapját annak az empatikus reakciónak, amivel a másik emberhez állunk, ha látjuk, hogy ideges.

Egy kísérlet során 23 résztvevőnek kellett egy állásinterjús videót elkészíteniük, amiben elmondják, miért ők az ideális jelölt az állásra. További 133 résztvevő ezt követően értékelte a videókat aszerint, hogy mennyire tűnt stresszesnek a videón látható „jelentkező”, és mennyire volt szimpatikus nekik.

Pszichológusok vetették össze a videókon látható résztvevők nonverbális jeleit, és ebből az derült ki, hogy az „értékelők” jól meg tudták állapítani, hogy ki ideges. Az is kiderült azonban, hogy szimpatikusabbnak találták az izgulós jelölteket.

A stressz nonverbális jelei tehát nem csak egy kellemetlen mellékterméke az izgalomnak, hanem kommunikációs eszköz is.

Ha ezek után elfogadod a saját izgulósságod, az nagyban megkönnyíti a helyzeted. Tudd, hogy nem kell takargatnod, hogyan érzel. Ez máris csökkenti a stressz-szinted, és ezáltal a kellemetlen érzéseket.