“Jól ment a Zoom-állásinterjú, amíg a HR-es nem kérte, hogy mutassam meg a szobám”

Szerző: Diákszemmel

állásinterjú

Egy állásjelentkező mesélte el a történetet, ami teljesen lesokkolta, ugyanis a HR-es megkérte a Zoom-interjú egy pontján, hogy mutassa meg a szobát a kamerán keresztül.

Az online állásinterjúk sokat segítenek annak, aki a lakóhelyétől távol szeretne munkát végezni. Kiváló lehetőséget teremt a bemutatkozásra, ha épp nem vesz nem várt fordulatot.

Reddit-en mesélte el a történetét egy állásjelentkező, aki épp Zoom-on állásinterjúzott egy “pörgős” környezetben végzett munka megszerzéséért, amikor a HR-es megkérte, hogy mutassa meg a kamerán keresztül a szobáját.

Mint mondja, az nem volt épp olyan állapotban, amit szívesen mutogatna bárkinek, és teljesen sokkot kapott, amiért a kérés egyáltalán felmerült.

Megkérdezte, hogy erre miért van szükség, és azt a választ kapta, hogy a pozíció nagyfokú rendszerezési készséget igényel, és sokat elmond egy emberről, ahogy a szobája kinéz.

A jelentkező egy kicsit hümmögött, valószínűleg annyira ledöbbentette az eset, hogy még tiltakozni sem volt lélekjelenléte. A HR-es végül azt mondta neki, hogy ha nem szeretné, az is rendben van, és továbbmentek.

A történet arról nem szól, hogy vajon megkapta-e az állást, de könnyen elképzelhető, hogy nem. Vajon valaki olyan kapta meg, aki megmutatta a szobáját?

Érdekes dilemma, hogy bár az érvelés jogos, valahol akkor is meg kell húzni a határokat – és ez már azon túl van. Azt már megtanultuk, hogy moderáljuk a közösségi médiában megosztott fotóinkat, mert a toborzási szakemberek megnézik egy interjú előtt, de tulajdonképpen ez is aggályos.

Sokat beszélünk a munka és magánélet szétválasztásáról, és ezt az aspektust is érdemes vizsgálni. Mert lehet, hogy valaki kiváló szakember, de éppen megszállottan gyűjti a horgolt nyuszikat – miért kellene emiatt hátrányba kerülnie.

A fenti példánál maradva: elképzelhető, hogy a jelentkező kiválóan tud rendszerben gondolkodni, és komplex hálózatokat lát át, de ezt éppen úgy tudja megtenni, hogy otthon “pihenteti” az agyának ezt a funkcióját, és teljes káoszt hagy.

Pont a “következtetés levonásával” van a probléma, amire a toborzó hivatkozott – ne az alapján alkosson véleményt, ami szerinte valamit jelent.

A kommentelők is felháborodtak, és egyetértenek abban, hogy ez a privát szféra súlyos megsértése. Ti hogyan reagálnátok ilyen helyzetben?

Hozzászólások

Szerző: Diákszemmel