Arról kérdeztek meg embereket, hogy mi volt a legviccesebb, extrém, meglepő pillanata a gimis osztálytalálkozóiknak, és néhány nagyon szórakoztató válasz is befutott.

A gimis osztálytalálkozó mindig furcsa élmény. Az első alkalommal még nem sokkal vagytok a gimi után, de már sok minden változott, és kíváncsian nézed, ki merre indult el. Aztán csak egyre érdekesebb lesz.

Sokféle módon alakulhat viccesen egy osztálytalálkozó, lássuk mások történeteit.

„A legérdekesebb nekem azt volt megtudni, hogy ki hol kezdett el dolgozni. A srác például, akkor többször elkaptak a rendőrök vandalizmusért, most maga is rendőr.”

„Végre nem voltam zavarban emiatt a lány előtt, akibe egész gimi alatt teljesen bele voltam esve, úgyhogy nevetve elmeséltem neki, hogy mennyire odavoltam érte. Néhány nappal az osztálytalálkozó után írt egy üzenetet. Most 6 éve együtt vagyunk.”

„A zenekarommal elhívtak minket játszani egy társasági összejövetelre. Elkezdtünk játszani, néztem az embereket: őt ismerem, és őt is, és őt is.. kiderült, hogy a saját gimis osztálytalálkozóm volt, amire engem nem hívtak meg.”

„Nem ismertem fel senkit. Mindenki jött oda hozzám, hogy de jó újra látni, és hogy megváltoztam, vagy épp nem változtam semmit, én pedig nem tudtam felidézni semmit ezekről az emberekről, ők hogy néztek ki, van-e közös emlékem velük. Nézegettem a tablót, mint az őrült, hogy az akkori képeik láttán hátha fel tudok idézni valakit.”

„Volt egy lány, aki nagyon tetszett, de mindig úgy gondoltam, hogy sokkal menőbb, mint én, úgyhogy meg sem próbáltam soha semmit. Odajött hozzám az osztálytalálkozón, hogy megkérdezze, tényleg nem tetszett-e nekem egyáltalán, mert ő mindig próbált rendesen flörtölni velem, de nem reagáltam semmire.”

„Az osztálytalálkozó arra volt jó, hogy rájöjjek, gimiben mennyire nem tudtam megítélni a többieket. Azok az arcok, akik a legmenőbbek voltak, és arra számítottam, hogy majd most is menő állásokról és sztorikról számolnak be, átlagos alkalmazotti pozícióban dolgoztak itt-ott. Azok közül, akik mindig kicsit furcsák voltak, antiszociálisak vagy csak egyszerűen totál szétesettek, többen menő saját vállalkozást indítottak, vagy épp digitális nomádként leginkább Ázsiában éltek.”

„Facebook-on kezdtük szervezni, és nyilvánosra állítottuk az eseményt, hogy könnyebben tudjuk elérni azt is, aki nem ismerőse valamelyikünknek, vagy akit nem találunk meg, mert férjhez ment és megváltoztatta a nevét. Ott volt ez az arc is, aki nekem nem mondott semmit, de visszajelölte az eseményt, és elkezdett kérdéseket feltenni, hogy ki mikor ér oda, belekötött, hogy milyen helyet választottunk. Egyre többen írtak rám, hogy ki ez az ember, úgyhogy elkezdtem utánajárni, ha már egyszer nem csak én nem emlékszem rá. Kiderült, hogy utolsó évben jött, kirúgták a saját gimijéből, így került hozzánk, de aztán három hónap múlva elköltöztek, és akkor el is ment a suliból. Eljött az osztálytalálkozóra, ült egy darabig csendben az egyik sarokban, aztán hamar el is ment. Még ma sem tudok felidézni egyetlen emléket sem, hogy ott volt velünk a suliban.”

Forrás: BoredPanda