Ott ülsz az előadáson, nézed a diát, de valójában máshol jársz. Már egyáltalán nem inspirál, amit hallasz. Nem érdekel. Talán soha nem is érdekelt igazán – csak belevágtál, mert „jó lesz ez”, „biztos választásnak” tűnt, vagy „így volt logikus”. És most jön a felismerés: nem akarod ezt csinálni egész életedben.
Megnyugtatunk: nem vagy egyedül. Sőt, ez teljesen normális. Csak éppen erről ritkán beszélünk nyíltan. Miért nehéz kimondani, hogy “nem szeretem”?

Valószínűleg te is úgy nőttél fel, hogy a választás szabadsága alap. „Bármi” lehetsz, „mindenre” van lehetőséged. Márpedig ha mindent lehet, akkor azok közt valahol ott van az ideális, legjobb megoldás. De ez a „minden” valójában elég csalóka, és közben még az elvárások súlya is hatalmas.
Körülötted minden azt sugallja, hogy találd meg a szenvedélyed, építsd fel az álomkarriered és legyél önazonos. De mi van, ha menet közben derül ki, hogy a választott szakod nem passzol hozzád? Ha az „álomkarrier” egy rosszul értelmezett elvárás volt?
Bűntudat és a belső konfliktusok kezelése
Sokan éreznek bűntudatot, ha váltani akarnak. Ha te is így érzel, az alábbi mondatok legalább egyike valószínűleg ismerős:
“Már annyi időt és energiát beletettem, most hagyjam abba?”
“Mit szólnak majd a szüleim, ha azt mondom, nem akarok közgazdász lenni?”
“Mit szólnak a többiek? Gyengének tűnök majd?”
Ezt a belső hangot valójában egy kulturális örökség táplálja: a teljesítményközpontú nevelés, az összehasonlítgatás, az eldöntött dolgok végigcsinálásának értékként kezelése. Pedig a legbátrabb döntés néha az, ha megállsz és újragondolod.
A váltástól való félelem
A bizonytalanságtól való félelem természetes, hiszen nem látod előre, mi jön. Új szak, új emberek, talán egy év kihagyás. Ez félelmetes – különösen akkor, ha a környezeted stabilitást vár el.
De azt is fontos látni, hogy ma már egyre kevésbé igaz, hogy egy karrier lineáris legyen. A váltás nem minden esetben bukás vagy feladás, bizonyos helyzetekben inkább egy önismereti lépés. Csak fontos tudni különbséget tenni aközött, hogy valamitől azért megy el a kedved, mert rájöttél, hogy ez mégsem biztosít egy „Insta-influencer” kényelmet, vagy mert nem illik a személyiségedhez, a képességeidhez.

Hogyan kezeld a belső konfliktust?
1. Állj meg egy pillanatra
Ne sodródj. Adj magadnak teret a gondolkodásra. Írj naplót, beszélgess olyanokkal, akik nem ítélkeznek.
2. Kérdezd meg magadtól: mi motivál?
Mi érdekel igazán? Milyen témák hoznak lázba? Mikor vagy flow-ban? Ez többet mond el rólad, mint egy tanulmányi kreditlista.
3. Ne másokhoz mérd magad
A csoporttársaid, ismerőseid más utat járnak. Ami nekik működik, neked nem biztos, hogy jó. És ez teljesen oké.
4. Kérj segítséget
Egyetemi tanácsadók, pszichológusok, mentorok, pályaválasztási tanácsadók – nem ciki igénybe venni a támogatást. Sőt, erőt jelent.
5. Ne félj újratervezni
Lehet, hogy “kitérőnek” tűnik, de hosszú távon közelebb visz önmagadhoz. Új irányt keresni nem elvesztegetett idő, hanem befektetés a jövődbe.
Végezetül: ne ítéld el magad!
Hatalmas nyomás alatt vagy, de egyben óriási lehetőségeid is vannak. Nem kell tökéletesnek lenned, és nem kell 20 évesen mindent tudnod. A rugalmasság, az önreflexió és a bátorság érték, nem gyengeség.
Ha most azt érzed, nem jó helyen vagy, akkor hallgass a belső hangodra. Lehet, hogy épp ezzel kezdődik valami igazán fontos.
Tipp: Próbálj meg beszélni másokkal, akik hasonló cipőben járnak. A legtöbben nem posztolnak nyíltan az útkeresésről, de te például megteheted. A másik problémáját meghallgatva, és az ő esetét kívülről látva magadra is egy kicsit jobban tudsz kívülről tekinteni, ez pedig segít az önreflexióban.

